Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 9. szám - Varga Henrietta: Vég és Kezdet; Isten kezében; A fűzfa (versek)
VARGA HENRIETTA Vég és Kezdet Mindent a forróság okozott. A pirosságot, a köpedést, az utolsó ölelést, a talányokat nagy kérdőjelekkel, hogy itt állok mezítelenül a megkopaszított gondolatokkal. Mindent a forróság okozott. A cserepes szájú földeket, melyekre két szememből hull a tenger. A mindenekelőtt, valójában szavakat, kik itt lógnak egy szárítókötélen. Mindent a forróság okozott. Az összetört antik csészét, hogy levegőhöz jussak. Kifolyt a kávé, megégetett, a Nap kikandikált a paplan mögül, mindent fölszárított. Mindent a forróság okozott. Az egymásba csomózódó cipőfűzőket, egy lassan aláeső lábbelit. Kicsit még szellőztetek. Átrendezem a pitvarokat, kamrákat. Beszedem a megszikkadt szavakat. Szól a rádió, nincs eső. Ez egy izzadságcsepp-homlok, arc, ajak, szivárványszínek, kavics. Megfordulok. Jön egy hajó. Leülök erre a dombra, földbe szúrom a Kiadót. Várok. Mindent a forróság okozott.
