Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 9. szám - Varga Henrietta: Vég és Kezdet; Isten kezében; A fűzfa (versek)
Isten kezében Fehér toll hullott a sárga-barna keresztekre, Alatta megroppant millió üvegszilánk. Monoton mozgással töredeztek a cukormázas tükrök, tartotta egy kéz, emberi bőr és csont volt a kéz, felette-mellette fehér tollak. Kezemet szám elé emeltem, hunyorogtam, kérdeztem. Összekuporodott a csillagok piszkos anyagán, tartotta kezében a fehér keretet és mindketten tudtuk: A tollakat Ő hintette alá. Gyökereim szippogatják tavad mikroorganizmusait. Ettől osztódnak sejtjeim, nő a gazdatest. Derekam ráncosodik, erősödik, építhetsz köréje hidat. Agaim még gyengék, pókháló érzésekből most fonod faleveleimet. Burjánzik a lombkorona, Csüngessz egy gallyon, néhány dobogtató hangsort és állandósult szókapcsolatot hintesz leveleim közé. Húzza nadrágod szőkeségem, odút vájsz magadnak. Órád lebeg zsenge virágomon, koppan a kismutató. Lepedőt terítesz elém, fóléd borulok. Préselődik a fény, nő a gazdatest. 761 A fűzfa
