Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 9. szám - Bodor Béla: Városablak (Egy szenvedély tere)

kodénak, távol áll tőlem, de az a benyomásom, hogy hatott rá, amit mondtam. A világszerűségről. Ez, amit most elmondtál, arra utal, hogy - persze a maga excentrikus módján, de - mégiscsak törekedett a világszerűségre. Hogy a fragmentumai univerzummá épüljenek. Hogy a mozaikstruktúra kikerekedjen.-Ja - mondja majd erre Rajthalf. - Lehet. Egyébként jártál az eszében. Ajánlott is neked egy verset. „Megülsz tehát az öledben az összegöngyölt horizonttal, s hát a sötétben, amint adódik, két hát...” Valami ilyesmi. Tovább nem tudom. Majd nézz utána.

Makariosz forgatja majd a slusszkulcsot, aztán kinyitja a meggyvörös Audi ajtaját.- Szegény. Persze, majd utánanézek. Egyébként amit idéztél, az is engem igazol. Szép. Sajnálom. Feltétlenül utánanézek.

Rajthalf int majd neki, és utána néz, ahogy kifordul a hegyi mellékutcából. O még vár, hátha a temetőből szállingózók közül megkéri valaki, hogy vigye le a városba. De nem.

' m*tm mm

751