Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 9. szám - Szegedi Kovács György: Búcsú Bozsoktól; Ami kell; Úgysem az; Szépet merítő; Cserépből; Érintetlen (versek)
SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY Búcsú Bozsoktól De nem a fáktól, a fénylőktől. Mert csak ezt nézem A rétek átváltoztak, s a semmi is méz-édes lett. „A szappant és a tollat elrakom.” Hogy mit hagyunk itt, mit számít! Gyöngyöt zártam be, csemballó hangút, mely körülmeszesedett idegen-test lett bal mellem mögött. Elrakom még a térképet, cipőkanalat, s hiánytalanul mindenünk csomagolva. Azután indulunk kelet felé, az odahaza felé. S a fák kialszanak, hideg sav marja torkom, valamit mégis otthagytam! egy fohász egy gyermeki fohász mélyből fakadó meg dal is világot ölelő és Jób szíve mélyhűtötten ,/l lelkem ittmarad az asztalon. Meg ott.” Devecseri Gábor Ami kell
/
