Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 9. szám - Markó Péter: Lokális társadalmak ez globalizálódó világban

Helyi Cserekereskedelmi Rendszerek (Local Exchange Trade System) visszatérte. Említett hálózat az Egyesült Királyságban, Írországban, Kanadában, Franciaországban, Argentínában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Új-Zélandon terjedt el. Említhetnénk azonban közelebbi példát is. Gondoljunk csak a Mária Terézia óta működó' Buschenschankokra. A közösségi piacteremtés effajta áldásos hatásait legutóbb az elmúlt szombaton volt módom megtapasztalni Alsó-Ausztriában. Válaszként a globalizációra — látván hátrányait - már számos közösség fáradozik azon, hogy a gazdaság hazakerülhessen, visz- sza a helyére, kézzelfoghatóbb és demokratikusabb intézményi ellenőrzés alá. A lokalizáció lehetővé tesz olyan változásokat a személyiségben, melyek segítenek újból felfedezni a valódi közösségi élet és a kölcsönös segítségnyújtás és támogatás mély pszichológiai jótéteményét, a bennük rejlő örömöt. Ez éles ellentétben áll korunk felgyorsult, részeire hulló ipari társadalmának értékeivel. A kultúra és az információ globalizálódása olyan életmódhoz vezetett, amelyik a közelit lebecsüli. Sokan nyomon követik, mi történik például Amerikában, de azt már nem, ami a szomszédban zajlik. A helyhez kötődés mind saját magunknak, mind gyermekeinknek segít fölfedezni élő környezetünket.

A globalizáció és a lokalizáció közötti konfliktus bizonyos értelemben Kö- zép-Európában a modernizáció kezdete óta meglévő civilizáció vagy kultúra konfliktus szerves folytatása és kiterjedése. A civilizáció és kultúra fogalmának szembeállítása valószínűleg Kantnál jelent meg először. „A művészet és a tudomány - írja 1784-ben - kultúrálttá tett minket. Civilizálódtunk, szinte túlságosan is, mindenféle illemben és modorban. A moralitás eszméje ugyanis még a kultúrához tartozik, ennek az eszmének a becsülés keresésében és külső tisztességben való használata pedig csupán hasonlít az erkölcsösséghez, s így pusztán civilizálódást jelent.” A modernizálódó Németországban az értelmiségi középrétegnek a vitája az uralkodó udvari felső réteggel hozta létre a kultúra és a civilizáció egymást kizáró szembeállítását. Az értelmiségi középréteget, mivel el volt zárva mindenfajta politikai tevékenységtől, csak művészeti és tudományos teljesítménye legitimálta, míg a felső réteg öntudatának középpontjában a megkülönböztető viselkedés, a jó modor állt. Német nyelv- területen a civilizáció tehát hasznos ugyan, de valami másodrendű dolog, az emberi létezés külső odalát ragadja meg. A kultúra fogalma az, amelyik kifejezi az emberek saját teljesítményük felett érzett büszkeségét. „A civilizáció fogalmában - írja Norbert Elias - némileg háttérbe szorulnak a népek közötti nemzeti különbségek, az hangsúlyozódik benne, ami minden emberben közös. A német kultúrafogalom ezzel szemben különös erővel emeli ki a nemzeti különbségeket, a csoportok sajátosságait.”

A magyar modernizációt is végigkíséri ez a szembeállítás a haza vagy haladás ellentétpárjának megfogalmazásával. A haladás szükségességét hangoztatok a civilizálódást, a nyugati minták átvételét tartották és tartják mindenekelőtt fontosnak, míg a haza elsődlegességét hangsúlyozók a magyar kultúra „felhígulását” látták és látják a modernizációban. A két gondolkodás között az elmúlt évszázadban nemigen volt átjárás. Az értelmiségi, politikai elit e két csoportjának végzetes szembeállása talán 1936-ban, az ún. „népi-urbánus” vitában történt meg. Ekkor fogalmazta meg az „urbánusok” egyik vezéralakja, Ignotus Pál, hogy az egyik tábor a „parlagra” esküszik, a másik az „aszfaltra”. Nincs középút. Áhaza vagy haladás, civilizáció vagy kultúra dilem740