Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 9. szám - Markó Péter: Lokális társadalmak ez globalizálódó világban

mája tovább bonyolódott a zsidókérdés felmerülésével. A „létező' szocializmus” évtizedei alatt ez a szembeállás bizonyos mértékig elfojtódott, hogy annál nagyobb erővel törjön felszínre a nyolcvanas évek végén, a rendszerváltozás folyamán.

Jogos-e az a félelem, hogy az Európai Unióhoz csatlakozás, tágabb értelemben a globalizáció a nemzeti értékek, a kulturális identitás feladásával jár? Az elmúlt hetekben alkalmam volt beszélgetni az Európai Unió költség- vetésért felelős főbiztosával, Michaele Schreier asszonnyal. Felpanaszoltam neki: nehezen élem meg, hogy az EU Strukturális- és Kohéziós Célkitűzéseiben és ennek következményeként a készülő magyar Nemzeti Fejlesztési Tervben milyen kevés figyelmet kap a kultúra. Meglepetésemre úgy válaszolt, hogy a tagállamok hallani sem akarnak a kultúra központi szervezéséről. Én eddig úgy gondoltam, hogy a pénzügyi szempontból sanyarú sorsú magyar kultúra éppen az Uniótól kap majd hathatós támogatást. Be kell látnom, a kultúra egységesített brüsszeli támogatása a kulturális identitás feladásának veszélyével jár.

A kulturális azonosságtudat megerősítését célozta és célozza még ma is az Alpok-Adria Munkaközösség létrehozása és tevékenysége, amelynek munkájában Vas megye aktív szerepet játszik. A Munkaközösségben végzett tevékenység az elmúlt negyedszázadban segített a tagtartományok, régiók, megyék kultúrájának megismerésében, és a saját kultúra értékeinek feltárásában. Az Alpok-Adria keretében történő együttműködés hozzájárult az előítéletek lebontásához, a kölcsönös bizalom kialakításához. „Die Identität liegt in der Differenz” - az azonosság a különbözőségben rejlik -, így hangzik a kései Heidegger egyik szép gondolata. Az Alpok-Adria Munkaközösség és tágabb értelemben egész Európa egysége és ereje éppígy etnikai, kulturális sokféleségében rejlik: azonossága és védjegye az a cizellált sokszínűség, ami más kontinenstől és kulturális tradíciótól megkülönbözteti, és amelyet újabban tudatosan megőrizni és erősíteni kíván. Sokféleség és egység, különbözőség és azonosság, mindenkor mindkét pólus hangsúlyozandó: a jövő Európájának úgy kell egységesnek lennie, hogy megőrizze a lényegét adó sokszínűségét, és úgy kell különfélének maradnia, hogy ez a differenciáltság ne tegye lehetetlenné a kommunikációt és a kooperációt, a Jürgen Habermas-i kommunikatív cselekvést.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az itt elmondottakkal szerettem volna meggyőzni Önöket, de mindenekelőtt magamat, hogy a világ fejlődése - minden jogos kétely ellenére - mégiscsak jó irányba halad, ha egyáltalán fejlődik és halad, és a helyi közösség az, amelyik megvédhet bennünket a globalizáció okozta veszedelmektől. Nem gondolom, hogy megnyugtató választ adtam, de azért köszönöm a figyelmet.

(Elhangzott Szombathelyen, 2002. augusztus 5-én, a Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetemen)

741