Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 9. szám - Markó Péter: Lokális társadalmak ez globalizálódó világban
lyen sokszínű a globalizációt ellenzó'k tábora, olyan sokszínű a megoldás kérdésére adott válasz. Seattle, Genova, Prága tüntetői kissé a XIX. század eleji Anglia géprombolóihoz hasonlítanak, miközben messzemenően támaszkodnak a globalizáció vívmányaira. Elég, ha az Internetre, a mobiltelefonra gondolunk. Paradox szituáció: az antiglobalizációs csoportok a „cyberspace lelkes ’netizenjeiként’ szervezik globális módon antiglobalizációs mozgalmaikat” (György Péter). A küzdelem elsősorban az ezredvégi globális technológiák igénybevételével folyik. Az antiglobalista mozgalmak talán még sohasem voltak olyan különleges, önmagukat könnyen hatalmi helyzetbe hozó technika birtokában, mint most. A globális kommunikációs hálón elhelyezett üzeneteik, adandó alkalommal (pl. a davosi világtalákozókhoz kapcsolódóan) a közönségfigyelem centrumába kerülhetnek. A globalizáció érthető módon gyakran felveti a lokalizáció problémáját is. Az Európai Unióban felerősödött regionalizmus — Brüsszel, mint egyfajta globális hatalom - lehetséges ellenszernek tűnt. Sokan Brüsszelt az amerikai globalizáció ellenszerének látják, mások, mint például a regionális és lokális hatalom szereplői magát a globális hatalmat látják benne. A szélsőbaloldali gyökerei miatt a globalizáció ellenzőivel rokonszenvező Lionel Jospin volt francia kormányfő az „ellenőrzött piacgazdaság” megteremtésének lehetőségét látja az Európai Unióban. A regionalizmus hívei, a lokális hatalom képviselői a szubszidiaritás elvére hivatkozva Brüsszelben olyan partnert képzelnek el, amelyik segítséget nyújt nekik a tagállamok kormányaival szembeni decentralizációs törekvéseikben, ami óhatatlanul az Európai Unió globális hatalommá válását erősíti. Mit értünk lokalizáción? A lokalizáció mindenekelőtt a .helyhez” kapcsolódik, azt jelenti, hogy amennyire csak lehet, a helyi keretek között élünk és termelünk. Magában foglalja lakhelyünk és a helyi közösség ismeretét. A lokalizáció kötődés is a helyhez, és ez az, ami a legtöbb emberben felébreszti azt az érzést, hogy tartozik valahová. Miként Párizs szerelmese, a magyar költő Ady Endre írta száz évvel ezelőtt: ,Föl-fólcLobott kő, földre hullva Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad.” A lokális szó a latin locus-ból ered, ami helyet jelent, és éppen az ilyen értelemben vett, egy bizonyos területhez kötődő, sajátos környezeti és kulturális jegyeket magán hordozó közösséghez tartozás érzete, illetve a közösség a természettel az, ami kiveszett napjainkban a /ejlett világ” sok részéből. A lokalizáció ezeknek a kapcsolatoknak az újraszövését jelenti, ami természetesen a közgazdaságot is érinti, a gazdaság hazahozatalát célozza a termelők és a fogyasztók közti térbeli távolság csökkentésével, és olyan emberléptékű gazdaság létrehozásával, amely lehetővé teszi, hogy a közgazdaságot etikai, társadalmi és ökológiai szempontoknak rendelhessük alá. ,A biztos lábakon álló helyi gazdaságok - írja Helena Norberg-Hodges egyik tanulmányában - korántsem utópisztikus ábrándképek, az utóbbi néhányezer évben kiválóan beváltak a világ különböző tájain, és ez jelenleg sincs másként. Sőt annak ellenére, hogy a globális gazdaság súlyos teherként nehezedik rájuk, ... jelenleg is nőttön nő a lelkesítő és életképes, alulról szerveződő kezdeményezések száma az egész világon”. Biztató tendencia a bartergazdaság, más néven a 1 739
