Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - Osztroluczky Sarolta: Név és metafora
4- ik mérés: 2 dunna (pehely) 18 kgr. 20 5- ik mérés: 1 dunna (pehely) 7 kgr. 6- ik mérés: 2 derékalj (toll) 26 kgr. 7- ik mérés: 1 derékalj (toll) 12 kgr. 8- ik mérés: 2 párna (toll) 6 kgr. 40 [...] Jadviga maga tömte újra fehérhímzéses párnájának ciháját finom pehely- tollal.” (186. kiem. - O.S.) E szöveghelyek anarratív jellege tiszta nominalitásuk következménye, melynek hatására ezeken a helyeken a mondatról, a nyelven kívüli dolgokra irányuló beszédmód egységéről a szóra, a megnevezés elemi egységére tevődik át a figyelem. Míg a „mondás a létező megítélését, ilyen vagy olyan értékelését fejezi ki; a megnevezés a létező azonosítását vagy felismerését szolgáló jelhasználat.”45 A párna és a toll szavak nagyfokú rekurrenciája, illetve a második szövegrészlet végén létrejövő tipográfiai „találkozásuk” ténye csak fokozza e két név használatának kitüntetett szerepét, a nevek autoreferens voltára való utalás hangsúlyosságát. Itt a párna nem a tárgy (Jadviga ilyen-olyan attribútuma), hanem a név tematizálása révén jut szerephez, közvetlen kapcsolatban képzetével, a tollal. E belső formai tartalomnak mint jelnek kétoldalú, a külső formát (párna) és a jelentésvonatkozást (írás) egyaránt mozgásba lendítő, szövegképző energiája e leltárszerű szövegszegmensek közvetlen kontextusában mutatkozik meg, ahol is az írás mint a narrációt továbbvivő cselekvés tematizálódik. A Zsofka kelengyéjét közvetlenül megelőző mondat így kezdődik: ,JVem írtunk alá semmit [...]” (17., kiem. - O.S.), majd néhány bekezdéssel utána: Egyébről írnom most nincs idő [...] Tegnap volt ez is, le kell még írnom." (19., kiem. - O.S.) A libatépésről készült számadást megelőző oldalakon ezt olvashatjuk: Jde írom cédulára [...]” (185., kiem. - O.S.) JMegtenném-e, hogy írok hadiárvaellátáshoz kérvényt [...] Megírtam a folyamodványt [...]” (186., kiem. - O.S.). Közvetlenül a leltár, azaz a párna és a toll tényleges, szövegszerű egymásra vonatkoztatása után pedig:,(Lassan öt hónapja, hogy nem írtam ide szinte semmit, és csak azért, mert röstellettem ebbe az írásba adni ezt a mondatot. (Melyet, jól tudom, formálhatnék másképp, és biztosan meg fogom még magyarán is írni. De most épp ez a fogalmazási_ formátum segít abban, hogy leüljek, és idetárjam, amivel oly irdatlan hosszú ideje gyötröm magamat. Vagyis ő engem!)” (187., kiem. - O.S.). Ha ezen utolsó szegmensben a szó szerinti ismétlődéseken kívül a betűk (litterák) rendezettségét is figyelembe vesszük, megállapíthatjuk, hogy az ír hangsor feltűnően sokszor, szám szerint hétszer fordul elő benne, három mondaton belül. A szóforma ilyetén koncentrált ismétlődése a nyelvi jel referenciája helyett önmagára vonatkoztatóttságát, azaz autoreferens természetét tárja elénk, akárcsak a párna és a toll esetében. Név, képzet és metaforikus jelentésvonatkozás tehát együtt fordulnak elő e két anarratív kitérőben, ami egyrészről rácáfol azok látszólagos poétikai funkciótlanságára, másrészről egy újabb - motivált - jelentéssel (’írás’) gazdagítja a párna gyökérmetafora szemantikai körét.46 708
