Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 7-8. szám - Osztroluczky Sarolta: Név és metafora

belül szokatlan, lábjegyzetként funkcionáló szövegrész, amely egy hagyományos naplóíró í’észéről teljes mértékben redundáns megnyilatkozásnak számítana, hiszen saját magának felesleges magyaráznia illetve kiegészítenie a leírtakat. Azonban ennél a regénynél a lábjegyzet neutrálisnak mondható „műfaja” a szövegben való előrehaladás során fokozatosan „töltődik meg” személyességgel, mígnem alanya azonosíthatóvá lesz a történet(ek) egyik hősével, Misu személyével. Az addig „marginális” helyzetben lévőnek hitt jegyzeteiéről csak később derül ki, hogy szövegrendező tevékenysége folytán a szüzsé44 megalkotásáért is felelős, melyet saját önértelmezői folyamatának megfelelően, többszöri olvasat után alakított ki. A lapalji szövegek idővel testesebb szövegközi reflexiókká bővülnek, hogy aztán a regény végén teljesen átadják helyüket a személyes elbeszélői szónak, individuális jelalkotásnak. Misu szövege a regény 410. lapjáig csak a más szövegekhez való viszonyában létezett, de ezen a ponton egy lényegi váltás következik be: fezembe vehetek már tollat. Ide kezdek írni rögtön Anyus alá.” (410., kiem. - O.S.) Nyilvánvaló, hogy ez a szövegvégi Én már nem azonos a napló kezdetén jegyzetelő, személyiségi jegyekkel még nem bíró önmagával: nem csak egzisztenciális státuszában, ön- és világértelmezésében következett be változás, de az elbeszélői helyzet is gyökeresen megváltozott: Misu „tollat vehetett a kezébe”, lehetősége nyílott rá, hogy interpretátorból íróvá váljék.

Fölmerül a kérdés: milyen szerepet játszik ebben a státuszváltásban a párna motívuma. A válasz ismét a szó belső formai jelentésének aktivizálódásában rejlik. Párna szavunk (amelynek szlovák megfelelője a perina) a szláv pero ’toll’ származéka, melynek második - metonimikus névátvitelen alapuló - jelentése ’íróeszköz’. A toll képzete tehát metaforikusán összeköti a párna és az írás fogalmát, amennyiben az előbbinek történeti etimológiai, az utóbbinak pedig szemantikai eredetét jelöli. S bár a párna és az írás szavak külön-külön igen sokszor ismétlődnek a szövegben, a metaforikus jelentésalkotás szempontjából releváns szemantikai kapcsolatuk csak közös képzetük (’toll’) reflektálttá tételével válik nyilvánvalóvá. Két példát is találhatunk erre a szövegben, melyeket az is összeköt, hogy első pillantásra teljesen funkciót- lan, redundáns szöveghelyeknek tűnnek. E két hosszadalmas, anarratív gazdasági kitérő oldalakra megakasztja az elbeszélés folyamatát, s ezzel - látszólagosan - gátolja a befogadás zavartalanságát, minek következtében az olvasó legszívesebben átugorja őket. Ezen szövegrészek poétikai célszerűsége azonban nem ítélhető meg egy felszínesebb olvasatnak a kisebb ellenállást tanúsító textusokhoz húzó viszonyulásából, csakis egy magasabb szintű (diszkurzív) rendezettség távlatából. Az első (majdnem kétoldalnyi) szövegrész: ,/Isofka kelengyéjének jegyzéke férjhez menéshez”. Itt csak bizonyos — a jelentésképzés szempontjából releváns - sorokat idézünk belőle:

„10 párna darabonkint 2 kgr pehellyel 12 párnahuzat (8 damaszt, 4 kanevász)

3 dunna, egyenkint 8 kgr pehellyel 3 derékalj egyenkint 7 kgr tollal” (18., kiem. - O.S.)

A másik bejegyzés a libatépés mérlegét tartalmazza:

„7-só' mérés: 5 párna (pehely) 13 kgr. 20 dkgrm.

2- ik mérés: 4 párna és egy dunnácska 14 kgr.

3- ik mérés: 5 párna (pehely) 16 kgr.

707