Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 7-8. szám - Brassai Zoltán: "S bizony mondom: nem ismer engem senki"

is írja, hogy a kritikára van magyarázat. „Lampel-Wodianer könyvkereskedése régen zaklat, hogy adjak valami munkát; fizet, amit kérek. Ezelőtt néhány héttel bizonyossá tettem őket, hogy soha tőlem munkát ki nem adhatnak. Ez a Mikes alkalmazott a kereskedésben: tisztán onnan él.” Hát ez is goromba megjegyzés, s csak az menti, hogy Gárdonyit igencsak feldúlta a későbbi barát értetlensége: az, hogy a kritika azt a bizonyos hatalmas harmadikat gyereknek értelmezte, s ebből az álláspontból bírálta a könyvet. Gárdonyi lapszélre megjegyzi: „Eléggé megmagyarázom, hogy nem gyermekről van szó, hanem egyénről, aki születni akar, s aki csak e Földön lenne ismét gyermek. De ezt persze nem érti a tökéletlen ember, aki azt hiszi, hogy itt kezdődünk a Földön és itt is végződünk.”

A mű középpontjában valóban ez a gondolat áll. Mihály meséli az egyes számú elbeszélőnek, hogy az embereket egy „hatalmas harmadik”, ,ßki nincs, de lenni akar” hajtja igába, azaz a szerelembe, más szóval rabszolgaságba. De nemcsak az embert, hanem az állatot is, mivel hatalmas az ereje. „Mert ő csak kacag minden renden, rangon és morálon: ha egyszer lenni akar, lesz!” Méghozzá az is lehetséges, hogy újra lesz.

A reinkarnáció elmélete már korábban is megjelent Gárdonyi művében. Már A láthatatlan ember egyik epizódjában beszél Zétának róla Zobogány táltos, megemlítve, hogy a ma embere még nem tudja megérteni, s ő jelzi, hogy mindez nincs ellentétben a jézusi tanítással sem, hisz ő Jézust igen nagy embernek nevezi. Ebben a kisregényben már szinte teljes elméletként jelenik meg a reinkarnáció, művészi eszközökkel is sugalmazva. Nemcsak Miska előadásában hallunk róla, hanem olyan apró kis jelenetekben is, mikor például az egyes számú elbeszélőnek azt mondja, hogy „talán testvérem is (voltál) egy előbbi életben”. Ekkor esik szó a spiritizmusról is, de arról inkább Gárdonyi felemás tapasztalataiból származó kétségeit halljuk: Miska „féligmeddig” asztalmozgató, Mariska kicsit hisz benne, az első elbeszélő viszont arról tudósítja Mariskát (és bennünket), hogy megpróbálta, de bizonyosságot nem nyert. Pontosan ez történt Gárdonyival is akinek feljegyzései tanúskodnak arról, hogy Pesten járt ilyen szeánszokra Fesztyéknél, de teljes bizonyságot nem szerzett arról, hogy van valami igazság az ott tapasztaltakban, így csak kétségei maradtak. Mindenesetre valószínűleg megrendíthette, hogy egy kérdésre azt a választ nyerte, hogy ő maga is reinkarnálódott személy, bár nem értette, hogy korábban „Bramafandatikus papka” volt, és „a hetedik gyűrűből visszavettetett”. Mindezt még 1897-ben élte át, de láthatóan élete végéig izgatta a kérdés - és a kétely. Magában a reinkarnációban viszont hitt, és kereste a bizonyságot, melyet ilyen válaszokban, feltételezésekben lelt, mint „Elünk az élet után is - a földi élet után -, élünk új meg új testben, új meg új életet, más és más világban. A végtelenség elég tágas erre. A látható mindenség mi más célra volna megalkotva?”

A kisregény látható fő témája emellett, mint szinte minden Gárdonyi műé, a szerelem, a házasság, a természetes érzések szembekerülése a világrenddel. Itt ez két problémakörben jelenik meg: az első a rosszul sikerült házasság, mely abból adódik, hogy az ember nem azt a nőt veszi feleségül, aki végül házastársa lesz. Erről több feljegyzésben is értekezik, szinte gyűjti a szerző ekkoriban a példákat: feleség, aki elhagyja urát, aki részeges lesz stb. Miska felesége ennek megfelelően rossz lélek, hűtlen, nem gondoskodik gyermekeik675