Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - Brassai Zoltán: "S bizony mondom: nem ismer engem senki"
BRASSAI ZOLTÁN „S bizony mondom: nem ismer engem senki” Az Egri csillagok egy pályaszakasz lezárása és egy új szakasz kezdete. Gárdonyit a regény és Az én falum immár ismertté tette; olyan íróvá, akire figyelnek, akit számon tartanak, akinek műveit már kérik is. Maga a regény nagy erőfeszítéseket kívánt a szerzőtől. A gyors munka is nagy koncentrációt igényelt: hogy ne keverje össze a szerepeket, ezért a gyerekek számára írt ismeretterjesztő cikkei előadójaként a főszereplője nevét választotta, s így lettek ezek az írások a kedves nagyapó, Mindentudó Gergely bácsi tanításai. Átjárás volt persze a két mű között, hiszen például Gergely bácsi elmeséli, hogy Dobó idejében megfaggyúzott bőrbe csavarták az ágyúgolyót, mint ahogy ezt megtudjuk az Egri csillagok egyik jelenetéből is. Mindentudó Gergely bácsi sok mindenről ír: történelemről, apró furfan- gokról, melyeket felhasználva a gyerekek ügyesen rajzolnak nagy kört vagy állatokat, megtudják a kisfiúk és lányok, hogyan készül a ceruza, az írótoll, mit játszottak Árpád fiai, de legfőképpen nagy szerelméről vall az egykori néptanító: a természet titkairól. Milyen az élet a kövek alatt, hogyan védekeznek a növények, hogyan élnek a pókok, bogarak, lepkék, hernyók, hogyan mutatják meg a várható időt a virágok. Gyakorlati tanácsokat ad a kicsiknek, miként lehetnek ügyesebbek, okosabbak; a gyerekek nyelvén szól. És nevel is. Az aranyról szóló cikkét azzal a tanítással fejezi be, hogy „nincs akkora arany tuskó a világon, amelyiknél többet ne érne a jó egészség, békesség meg a vidámság. Ebből a három kincsből adjon az Isten legtöbbet a magyarnak!” E tanító írások egyrészt kedvesek voltak Gárdonyinak, hiszen szeretett tanítani, saját fiainak is kezébe adhatta őket, másrészt a Göre-levelekkel együtt hozták a kenyeret a házhoz. Ebben az időben próbálkozott újra a drámaírással. Felkérésre - és jó pénzért - megírta A bor című darabot, melynek sikere további színpadi művekre inspirálta őt magát és megrendelőit. És közben nekilátott régi terve megvalósításának: regényt írni Atilláról, a hun királyról. Maga a terv régi keletű, még a millenniumi ünnepségek idejéből származik. Ahogy naplójában megjegyzi, a körkép-eszmékkel foglalkozva jutott arra a gondolatra, hogy ,Atilla temetését kellene megfesteni”. Meg is festette, de másnap már nem tetszett neki, eltette, és meg is feledkezett róla. „Munkácsy Mihály temetése vetette elém újra. Megrendítően hatott rám óriási mozgalmának és képes szépségének ereje. Már akkor megírtam az Egri 666
