Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 7-8. szám - Gyürky Katalin: A nyelv mint a félreértés forrása Dosztojevszkij művészetében

bolond kell, mint te vagy, rég nem látott, hát azért kér, hogy gyere! És én örülök, nagyon örülök annak, hogy így megkaptad tőle a magadét! Meg is érdemied. O aztán ért ehhez, ó, nagyon ért!”20

S a regényben a szerelmi viszonyokkal kapcsolatos paradoxonokhoz nemcsak Aglaja Jepancsina, hanem a másik, Miskinhez szintén közelálló nő, Nasztaszja Filippovna is kitűnően ért. Miskin ugyanis jelentésvaksága miatt nem értheti, hogyha az orosz nő, jelen esetben Nasztaszja szeret valakit, akkor attól el kell menekülnie. Erre a látszólagos ellentmondásra a regényben Miskin vetélytársa és hasonmása, Rogozsin mutat rá, amikor így nyilatkozik a nőről:

Már akkor, a legelső időkben, mindjárt születése napján beléd szeretett. De úgy véli, hogy lehetetlen hozzád mennie feleségül. (...) Épp azért menekült el tőled, mert rádöbbent, milyen nagyon szeret. Nem bírta tovább nálad.”21

S Miskin nemcsak ezeket a paradoxonokat nem tudja átlátni, nemcsak ezekbe nem tudja beleélni magát, hanem saját szavait is csak azok elsődleges jelentésében tudja használni. Ugyanis „egy jelentésvak nem tud válaszolni az olyan kérdésekre, hogy mi volt a szándéka egy kijelentéssel, mit akart vele mondani. Nem lévén ugyanis képes rá, hogy valamit különleges összefüggésekben lásson, nem tudná korábbi megnyilvánulásait parafrazálni, valamely elmúlt időpillanatra visszautalni vagy egy szándékra visszaemlékezni.”22 S ebből adódhat A félkegyelműben az a félreértés is, amely Ganya és Miskin között keletkezik. Ganya ugyanis Miskin Nasztaszjáról mondott szavait a herceg Nasztaszja iránti szerelmének megvallásaként értelmezi, Miskin viszont, később visszagondolva erre a néhány mondatára, nem érzékeli annak vallomás-jellegét, úgy véli, ez nem vallomás, csupán válasz volt Ganya kérdéseire.

Miskinnek mindezek után a félreértései és meg nem értései után, ha csak jelentésvak lenne, az következne, hogy környezete, miután felismerte jelentésvakságát, már nem figyel rá, s nem kéri ki semmiben a véleményét. Azonban láttuk, hogy Miskin nemcsak jelentésvak, hanem gyermek is, aki nemcsak félreérti, hanem másképp, gyermeki látásmóddal is szemléli a körülötte játszódó eseményeket. S ez a mássága, különössége eredményezi azt, hogy a történtek értelmezésekor mégis kénytelenek odafigyelni a véleményére. Hiszen egy gyermek, ahogy arra Miskin is utal, még a legnehezebb ügyekben is fontos tanácsot tud adni, és a legmélyebb lélektani megfigyelésekre is képes.

S ebben az összefüggésben is érzékelhető, hogy A félkegyelműben az azonos anyanyelvet használók megértésbéli problémái kerültek előtérbe. Amíg ugyanis A játékosban Mr. Astley volt az, aki bár átlátta az eseményeket, a beszélgetőpartnerek számára ismeretlen nyelve miatt nem tudta megértetni magát, addig A félkegyelműben Miskin lesz az, akinek bizonyos esetekben a gyermeki megfigyelései hasznosak és értékesek lehetnének a kommunikációs felek számára, de jelentésvaksága miatt már a közös anyanyelv sem elégséges egymás megértéséhez. A jelentésvak Miskin ugyanis - ahogy arra fentebb is utaltam - az anyanyelv szavait nem a megfelelő kontextusban, jelentéssel és hangsúllyal használja, megnyilatkozásai ezért a többi ember számára úgy hatnak, mintha nem is anyanyelven hangzanának el, vagy legalábbis olyannak tűnnek, mintha ebbe az anyanyelvbe egy másik, az anyanyelvtől eltérő, idegen nyelvnek a szavai is bekerültek volna. Emiatt — hiába a helyes gyermeki

661