Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 7-8. szám - Gyürky Katalin: A nyelv mint a félreértés forrása Dosztojevszkij művészetében

ezek ellenére mégsem vethet véget ennek a kaotikus állapotnak, mert nincs még egy olyan szereplő a műben, akinek vele azonos, tehát az angol lenne az anyanyelve, s akivel a problémákat angolul tudná megtárgyalni.

Az orosz Alekszej azonban mindenképpen szükségét érzi annak, hogy kikérje a számára homályos ügyekben az angol Mr. Astley véleményét:

„Magamból kikelve hirtelen felugrottam, hogy azonnal felkutassam Mr. Astley-t, és mindenáron rábírjam, hogy beszéljen. O persze erről a dologról is többet tud, mint én.”14

Csakhogy, mivel párbeszédük során egyikőjük sem az anyanyelvén szólal meg, hanem egy, mindkettejük számára idegen, harmadik, közvetítő nyelven tárgyalnak, Alekszej mégsem értheti meg Mr. Astley bölcs közléseit és utalásait. S mivel ezen a közvetítő, francia nyelven beszélnek, ráadásul, ahogyan Alekszej megjegyzi, „pocsék franciasággal”, az eddig kifejtettek alapján ez az alekszeji mondat is érthetővé válik: „Mr. Astley? Ez is rejtély előttem.”15 Mindezek után ennek a paradoxonnak a feloldására akkor vállalkozhatnánk, vagyis a Roulettenburgba a káosz feloldásának küldetésével érkező, de másokétól eltérő anyanyelve miatt mégis a háttérben maradó Mr. Astley szerepét akkor érthetnénk meg, ha a költő-publicista gondolatait az anyanyelv jelentőségéről és fontosságáról a széppróza területére is érvényesnek tartanánk. Dosztojevszkij ugyanis a Milyen nyelven beszélnek hazánkfiai? című publicisztikai írásában így nyilatkozik az anyanyelvről:

,Az előkelő életformához, a gondolatok mélységének kifejezéséhez egy kölcsönvett, idegen nyelv nem felel meg, pontosan amiatt, mert az számunkra mindig idegen marad, ezért az anyanyelvre van szükségünk, arra, amellyel, ahogy mondani szokás, együtt születik az ember.”16

Ez a nézőpont az egyfajta és kizárólagosan egyfajta nyelvet és világnézetet képviselő publicista költészetben elfogadható. A széppróza területén azonban nem. Hiszen A játékos című kisregényben Mr. Astley hiába lenne birtokában egy olyan anyanyelvnek, például az orosznak vagy a franciának, amelyet más is megért, mert — ahogyan azt Polina és Alekszej párbeszéde megmutatta — a közös anyanyelv sem oldhatja fel egymás kölcsönös megértésének gátjait. így Mr. Astley - bármilyen nyelven szólalna is meg - bölcsességével nem oldhat meg semmit.

Tehát ebben az összefüggésben is megfigyelhetjük azt a különbséget, amely az egyetlen és egyféle nyelvezetet és világnézetet hirdető publicista költészet és a többnyelvű, többféle világszemléletű széppróza között fennáll. Mindaddig ugyanis, amíg - láttuk - Dosztojevszkijnek nincsen valóságos beszélgetőpartnere, az egy nyelv, jelen esetben az egyedien, sajátosan birtokolt anyanyelv tökéletesen megfelelő a világnézet másokkal való elfogadtatásához. Mihelyst azonban a széppróza területére érkezünk, már nemcsak az anyanyelvet és az idegen nyelvet beszélő valóságos kommunikációs partnerek között hiányzik a megértés, hanem az anyanyelv is csupán szükséges, de már korántsem elégséges feltétele a megértés számára eredményes párbeszédnek.

S hogy milyen nagy mértékű és feloldhatatlan ez a polémia az anyanyelvet illetően a dosztojevszkiji publicisztika és széppróza között, azt az is mutatja, hogy A játékos megírása után a Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényében sem tudta figyelmen kívül hagyni az azonos anyanyelven beszélő kommunikációs partnerek megértésbéli problémáit.

658