Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 7-8. szám - Solt Kornél: Amikor az író téved...

fordítandó szövegben, akkor a fordítói magatartások meglehetősen változatosak. - Az imént egy logikai hibáról esett szó. Következő példám a csillagászati törvényekkel kapcsolatos. Nem kisebb személyiség, mint Lev Tolsztoj (remekében, az Anna Kareninában) elemi hibát vétett a csillagászati törvényekkel szemben. (0, aki olyan csodálatosan ismerte a természetet, itt egy pillanatra nem figyelt.) Egy este Levin és barátai szalonkavadászatra indulnak. Egyre sötétebb lesz. A Nap lement már. A Vénusz pedig kezd fölkelni nyugaton. (!) Levin arra vár, hogy magasabbra emelkedjék. És valóban, az eredeti orosz szövegben az áll, hogy ,A Vénusz az ág fölé került mái’...”9 (137) Erről már szót ejtettem egy cikkemben10, de ott kizárólag azt a javaslatot tettem, hogy amikor utóbb hibát fedezünk föl az eredeti szövegben, akkor erre (adott esetben magában az orosz regényben) jegyzetben figyelmeztetni kellene a kiadónak az olvasót. Itt más szempontból vetődik föl a Vénuszra vonatkozó hiba kérdése. Ez pedig a címben jelzett téma: (szabadon) mit tegyen a fordító, ha ilyen hibával találkozik? Tapasztalatom az, hogy a fordítók kizárólag a hűségre törekedtek és (például jegyzetben) semmi hibát nem jeleztek. Tudtommal egyetlen kivétel a mű angol kritikai kiadása, amely pontosan fordít, de lábjegyzetben figyelmeztet a hibára.11 (162) Számos hasonló eset azt támasztja alá, hogy az olvasó helyzete bizonytalan a fordítások esetében. Hiába bízik abban, hogy csak igaz információkat kaphat. Megtörténhet, hogy fordítói figyelmeztetés nélkül kap hamis információt.

A Vénusz-példa megmutatja a hasonló eseteknek azt a sajátosságát is, hogy az olvasó (aki nem az orosz mű orosz olvasója) pusztán a pontos, de figyelmeztető jegyzetet nem tartalmazó fordítás alapján nem tudja megállapítani, vajon „csak” a fordító tévedett-e (hibás fordítás) vagy maga a szerző (írói hiba)? Csak úgy dönthet, ha összeveti az oroszt és fordítását.

A sikeres fordítás nagyon sokféle lehet. Hadd említsek meg egy tapintatos javítást. Alig lehet észrevenni. És, persze, szó sincs lábjegyzetről. Megint Dumas kerül terítékre. Tréville úr A három testőrben'1 egy alkalommal idézi az ismert latin mondást: „Timeo Danaos et dona ferentes”, vagyis (helyes fordításban): „Félek a görögöktől (= az ellenségtől) még akkor is, ha ajándékot hoznak”. Ez a mondás tehát egyike azoknak a ritka eseteknek, mikor az „et” kötőszó nem „és”-t jelent, hanem ezt: „még akkor is, ha...” - D’Artagnan idegenkedik a latintól, ezért Tréville úr rögtön franciára fordítja a híres mondást: „Défiez-vous de l’ennemi qui fait des présente”, vagyis: „Félj az ellenségtől, aki ajándékot hoz.” Pedig a mondás, mint láttuk, nem ezt jelenti.12 - És mit találunk Csatlós János kiváló fordításában a latin idézet után, Tréville úr szavaiként? Ezeket:

„Vagyis: »Félj az ellenségtől, ha ajándékot hoz is».” (240)

Ez - lényegében - a helyes fordítás. Vagyis mi történt? Tréville úr hibásan fordította franciára a latin mondást. Csatlós János viszont pontosan lefordította magyarra. Tehát félrefordította Tréville úr szavait, és ezzel - egyben - ki is javította, méghozzá tapintatosan, minden fölösleges lábjegyzet nélkül.

Gyakran nem hibáztatható a fordító, ha sajátos szerzői hibák esetében magát a szöveghibát javítja. Erre szeretnék egy példát mutatni A Forsyte-Sa- gából. Galsworthy regényfolyamában már régen túl vagyunk Soames és Irene házasságkötésén, és éppen tanúi vagyunk egyik éles vitájuknak. Irene emlékezteti a férjét könnyelmű ígéretére: ha házasságuk nem sikerül, elengedi

648