Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 7-8. szám - Balogh Tamás: Átlag regénye

élet illatos virága, mely mint a kifestett bimbó szintén naplóírója naiv és elvakult, nem veszi észre, hogy a bőrén keletkezett kis bimbók nem a nő szerelmének jelei, nem a nő szimbólumai, illetve éppen azok, hiszen szifiliszt kapott tőle, de erről már a föld alól, eltemetve, kicsiny kukacnak tetszelegve számol be. A Buxbaumné, a fa hőse egy nem sikerült öngyilkosság után az elmegyógyintézetben beleszeret egy fanőbe, magáévá teszi, s ő maga lesz gyümölcse, le kell vágni, koporsóba tenni. A tanulság öngyilkos elbeszélője Szent Péter elé kerül, aki levetíti neki életét, de visszafelé, s az öngyilkos megállapítja, az életnek visszafelé éppúgy nincs értelme, mint előre, semmiség az egész. A Május című darab (később Karinthy kabaré-kupiét is írt belőle, A halottas kocsi címmel) két beszélgető hőse a hullaházban tudja meg, hogy azonos nő miatt lettek öngyilkosok, de egy harmadik közbeszóló is, aki a nő férje lett. A kötetzáró Együgyű mese versikéje pedig azt meséli el, hogy a költő nagyon szerelmes lett egy lányba, de más társadalmi rétegbe tartozván előbb meggazdagodni akar, ír hát egy csodálatos szerelmes versekből álló kötetet, aztán éhen hal, de kötetét felfedezik, s egy botcsinálta kritikus épít belőle karriert, s veszi el a versek múzsáját. Optimizmus ez, ez a Karinthyé, kérem szépen?

Átlag optimista ismerősei közül egy meghalt egy hal miatt; egy felolvadt, s azóta lelkes sziget, hiszen már Szerdánál jár, miután nem csak Robinzonnal került szerelmi kapcsolatba, de Péntekkel is, sőt később Szombattal, Vasárnappal, Hétfővel, Keddel is, most ugye Szerdával kavar, de bízvást állíthatni, Csütörtök jön; veszekedős pár-ismerőse nem is biztosan pár már, csak ismerős.

Átlag optimizmusa más, mert nincs. Azaz van, de nem igazából. Sokat gondolkozik ő valóság és fikció kérdésén, időnként rájön, életének két meghatározója ez az egy fogalom. Hiszen ami kicsiny öröm őt a valóságban érte, ha egy lány hozzábújt, ha kezét melengethette, ha rámosolygott, azt ő azonnal a szerelem jelének vette, s felépítette belőle saját kis világát, amely ugye már fikció. Neki mégis valóság. Ezért nem őrült még meg, ezért él még maga szerint, ezért hiszi, hogy jó neki, ezért ül most a vécén, ilyesmin gondolkodva. Ideák világában lenni mily könnyű, jó ez így. Ha fikció, nem fáj. Megbolondulnia sem kell már, előtte tehát az egész napi semmittevés, gondolkodás. Lám, milyen jó.

629