Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - Balogh Tamás: Átlag regénye
rossz szó el nem hangzott közöttük, elrabolta pihenni, megtanította számí- tógépezni, furikázza vállalati autójával, ilyen nagy szíve van neki, aztán most meg: viták és veszekedések táptalaja kettejük viszonya, hiszen képbelépett egy harmadik. Hogy fiú vagy leány, még nem tudni. Átlag ott ül Vunderbáró konyhájában, hallotta már a történeteket: Datolya, a leendő apuka öccse mesélte el neki egy sörözés közben támadt nagy őszinteségében. Hogy Vunderbáró „úgy pattant el”, hogy a magnak alkalma lett megfoganni, és mikor ez kiderült, jött a nagy kétség, mi legyen. Vunderbáró apuka, kedvese anyuka akar lenni, ez nem vita tárgya, de a nagyszülők közül ki legyen a kedvesebb, ez a kérdés, a két család utálja ugyanis egymást. Akárcsak régen Veronában, ha szülők nem lennének, nagy boldogság várna az ifjú párra. De vannak, és mindkettő magáénak követeli a leendő gyermeket, mert ott jobb helye lesz. Hogy miért nem Vunderbáró és kedvese lett kiszemelve az őt felnevelő közegnek, jó kérdés. Nem engedik talán, a lány tanul még, Vunderbáró sokat dolgozik, a lány nem akar halasztani, de Vunderbáró keresne akár három személyre is, jól jövedelmez a számítástechnika-informatika. Most ott állnak a családi pocsolya közepén, két tűz között, és egyikőjük sem akar engedni, mindenki utál már mindenkit, Vunderbáró kedvesének apjával került összetűzésbe, volt kiabálás és majdnem verekedés, kedvese viszont Vunderbáró anyjával nem akar többé találkozni, hiszen az anya szerinte „pénzleső kurvának” tekinti őt, aki .felcsináltatta magát a fiával”. Hogy mi az igazság, azt nemhogy Átlag, de senki nem tudja. Ha még szeretik egyáltalán egymást, lám, milyen jó, tessék optimistának lenni, majd beszélgetnek még, mi történik ezután. 287. nap Reggel Átlag az óra után azonnal az íróasztalán álló naptárára néz, mi van mára előjegyezve. MEG KELL BOLONDULNI, szól az emlékeztető. így hát Átlag április elsején, a reggeli kávé főzése közben nekilát a feladatnak. Az optimizmus lehet, már magában őrültség, gondolja. Apja úgy tanította gyermekkorában neki az optimista és pesszimista fogalmak közötti eltérést, hogy ha elköltünk száz forintból ötvenet, az optimista azt mondja, „de jó, még van ötven forintom”j a pesszimista pedig így szól, „bassza meg, már csak ötven forintom van”. Átlag apja a Rassza meg”-et nem biztos, hogy mondta ekkor, később biztosan, jó párszor. Átlag - ha túlságosan kiköltekezett — sohasem a megmaradt pénznek örült, hanem az elfecsérelt miatt szidta magát. Az optimizmus tehát őrültség, s lám, Átlag mégis úgy véli magáról, hogy ő igenis optimista, mert nem akar pesszimista lenni. Optimista, azaz őrült. A feladatot ezek szerint teljesítette már. Kávéját kortyolgatva arra gondol, hogy optimistának lenni sohasem volt jó. Lásd Karinthy Frigyes első kötetét, az így írtok ti-1, amely nagyrészt „irodalmi karikatúrákat” foglal magába, de a kötet végén „Optimisták” cikluscím alatt hét szatíra olvasható. Karinthynál az optimista világfelfogás szerint a világ legfőbb java a szerelem, ez maga az Elet, minden dolgok legjobbika. Mi történik hát mégis? A kályha mindenkihez meleg című darabban az elbeszélő bolondokházába kerül, mert azt hiszi, a kályha szereti őt. A Na végre egy egészen könnyű kis futó viszonyt fogok kötni életművész naplóírója meglepő, de megőrül, majd öngyilkos lesz, miután egyre jobban belelovagolta magát a szerelembe. A következő darab, A szerelem az 628
