Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - Balogh Tamás: Átlag regénye
Átlag ekkor nem sejti, hogy utolsó tanácsa volt ez, mit halas cimborájának adott. Éjszakai telefon tudatja vele a halálhírt: az elhunyt egy minden eddiginél veszedelmesebb fuldoklás után elhatározta, végez a hallal. Damilt és horgot keresett, a horogra gilisztát húzott, lenyelte. Azonnal lett is kapás. A mindig vidám, optimista cimbora kirántotta magából a halat, és fellélegzett, sok éve először nyugodtan. Állítólag a friss levegőtől fulladt meg. Átlag ezután már nem fekszik le. Fél, hogy halakkal álmodna. 160. nap „Légy optimista!”, mondja Átlag egy hókristályos lehelletű éjjelen a megközelíthetetlen jéghegyszűznek. A november végi fagy állandó mosolyt ragaszt arcukra, lám, milyen vidámak mindketten. A hölgy vilmoskörtét, Átlag Uni- cumot kortyol indulás előtt, lélek- és testmelegítőnek; hosszú az út hazáig. A megközelíthetetlen jéghegyszűz Átlagnál szándékozza az éjszakát tölteni, Átlag pedig már haza is telefonált a lakótársnak, hogy vegye nagyobb lángra a fűtést és a konyhában is gyújtsa meg a gáztűzhely négy rózsáját, sütőjét is, forróságnak kell lennie a lakásban, mire a hölggyel hazaér, jeget akar olvasztani. A leendő éjszakai társ száját csak panaszszavak hagyják el. Azon siránkozik Átlagnak, hogy a férfiak félnek tőle, azt hiszik, jeges szíve és jeges teste van, úgy vélik, megfagynának közelében, pedig ő érzi, időnként éppen hogy fordítva van, tüzes katlan a teste, égetné a férfit, ha ilyenkor lenne a közelében egy. De a sors iróniája, hogy ezen pillanatok egyikét sem tudja megosztani senkivel, magában párolódik testének hőjében. Felérnek Átlag lakására. A lakótárs eleget tett a kérésnek, Átlag máris izzad, s látja, hogy a hölgy arcán is olvadó cseppek indulnak, s levetkőztetvén a szüzet, tapasztalja, hogy annak bőre mindenhol kezdi visszanyerni színét. Azonban az immár meztelen nő nem árul el valamit Átlagnak. Hogy voltak férfiak, akik dacoltak a jéghegy-természetével, s a fagyos napokon közelítették őt meg. Ok mint a Titanic, későn vették észre a veszélyt, azóta halál fia lett mindegyik. És ezt Átlag nem tudja. A nő reméli, Átlag megtöri végre a kínzó sorozatot, s virágzó trópusi szigetet varázsol testéből. Átlag mindent megtesz érte. Egész éjjel, reggelig próbál segíteni a nőn. Fáradozását siker koronázza végül, a szobor felenged, ajég elolvad, csupa nedvesség minden. Szabadon engedi foglyát, aki jóval ezután ebédet főz Átlagnak, minden szerelmetes gondolatát és háláját belefőzi. Átlag igazán ízletesnek találja az étket. Délután a nő próbát tesz az utcán - férfiak fordulnak utána, szájuk szegletében nyálcsöpp jelenik meg. Kívánják a nőt, kiben jóleső érzés kezd el terjengem: nincs többé magány. Várja Robinzonját. 277. nap Átlag nagy bölcsek nyugalmával azt mondja most Vunderbárónak, hogy „kapcsolatba lépni egy lánnyal csak optimistán lehet, szépet és jót remélve. A házassággal még inkább ez a helyzet, alapja a szerelem, szeretet, egymásban bízás, őszinteség, tehát a hosszú távú jövőt illető optimizmus. Optimistának kell lenni mindenestül!”, fejezi be Átlag a szentenciát, és néz nagy-komolyan. Persze azt is tudja, Vunderbáró hatalmas lelke akár kétségek raktára is lehet. Hiszen az alatt a nyolc hónap alatt, mióta együtt van jelenlegi kedvesével, 627
