Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - Sárándi József: Emlékeim egy fürdőhelyről jövő, jelen és múlt időben
író nem lesz belőle - állapította meg kizárásos alapon apja-Lajos: III. Louis. ATelefax-ot nem folytattam nyolcvan oldalnál tovább, a gyerek ugyanis észrevette, jegyzem bizarr ötleteit, rendhagyó gondolatait, s ez zavart okozott kapcsolatunkban. Visszafogottá vált beszélgetéseink közben, de olyan is volt, mikor némát játszott velem. Viselkedésváltásának indítékait firtatva egyszer csak elszólta magát: „azzal, hogy kiírsz engem, úgy érzem, mintha a személyiségemet szegényítenéd”. Be kellett látnom, ha nem hagyok fel addigi nevelési módszereimmel, a gyerekben gyűlendő feszültségek lehetetlenné tehetik a köztünk már enélkül is akadozó szeretet-beszédet. A tartózkodó viselkedésre összpontosítja figyelmét, s ez a lélekállapot gátolja természetes megnyilvánulásaiban. Ne adj’isten végleg bezárul előttem és mások előtt is. Azt pedig nem akartam. Érdekes, hogy abban az időszakban - fűzte férje gondolataihoz Juli - a kilencvenes évek közepe táján, fiunk hozzám teljes bizalommal viszonyult. Én közvetítettem apjának „titkosított” üzeneteit. Hamarosan meg is szűnt közöttük a kommunikációs „üzemzavar”. Miközben beszélgettünk, Juli szemmel tartott egy hetven év körüli, fiatalos külsejű férfit, aki a medence peremén álldogált, s bűvölte a zuhany alól vízbe lépcsőző hölgyeket. J. heves viszolygása az ismeretlennek tűnő alak iránt bennünk is érdeklődést keltett. Emberünk agyonbarnított bőrkötésben, zilált, piszkosszürke hajjal a fején, élénken fürkészte a szőke, telt idomú nőket. Színre, s formára bukott. Tekintetével szuggerálta, vetkőztette kiszemeltjeit, de a kiszemeltek is elvarázsolták kiszemelőjüket. Önkéntelenül. Ő pedig, mintha már nem lett volna a magáé, mintha már nem lett volna magánál. Révülten, átszellemült arccal, gyámoltalan léptekkel gázolt a medencébe áhított lényei nyomtalan nyomát, átha- tolhatatlannak vélt fényburkát követve. Ügyesen úszott, és siklásai közben „véletlenszerűen” mindig érintette valamelyik kiszemeltje testét, akitől rögtön bocsánatot kért, magát hibáztatva szórakozottságából fakadó figyelmetlenségéért. Az illetett hölgy pedig — nem sejtve még a csapdát — reflexszerűen szabadkozva mentette fel az illetőt, mondván: mással is előfordul ilyesmi. No igen, de ha e sajátságos „násztánc” közben másodszor, harmadszor, ötödször történik meg ugyanazon hölgyek fokozottan rámenősebb övön aluli súrlása, simítása, tapintása, dörgölése, fogdosása, véletlenről már nem beszélhetünk. Fél órán belül szinte mindenki felfigyelt a közöttünk nyálkázó „meztelen csigára”, s méltatlankodó megjegyzéseket lehetett hallani nőktől, férfiaktól. A helybeliek szerint, Berekben még nem történt a mostanihoz fogható eset. Miért nem intézkedik valaki? - kerített be minket a kimondatlan kérdés. Ha hozzáér a feleségemhez, vagy a lányomhoz, kivágom innen a palit - mondta ingerülten egy keménykötésű kun férfiú. Hozzájuk ért, pedig sem az anya, sem a lánya nem felelt meg a kiválasztás szempontjainak: szőke haj, telt idomok. Közbevetés Nekem kezdettől ismerős volt valahonnan a viselkedésével botrányt kava- i'ó személy arca. Kísértetiesen hasonlított Alfa Omega újságíróra, aki János pap országlása idején a Népszabadság, és a Magyarország munkatársa, a tévében pedig A HÉT egyik külsős külpolitikai kommentátoraként működött. 605
