Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 7-8. szám - Sárándi József: Emlékeim egy fürdőhelyről jövő, jelen és múlt időben

„dzsesszeztünk” a még tiszta, meleg, képlékenyen csillámló, barnás színű, jód- szagú ó'selembe.

írtál-e tegnap óta? - érdekló'dött munkám felól Lajos, naponta. Pénteken imigyen feleltem néki: kitaláltam a bereki naplóm mottóját. Akarod hallani?

Hát hogy a fenébe ne?

„Mit akarsz kezdeni az agyaddal?” - kérdezte álmomban az Isten.

Nem rossz - állapította meg színlelt elégedettséggel vendéglátónk. Most mégis valami mást, valami újat kellene mondanom.

írtam-e tegnap óta? - Nézd öregem, azért jövök én ide emberöltőnként egyszer-egyszer, hogy munkával rontsam el a jókedvemet? Egyébként semmi okod az aggodalomra, időközben ugyanis átdolgoztam majd otthon, Leányváron megírandó naplóm mottóját.

Nagy svihák vagy te, Sárándi Jóska - mondta nevetve -, de úgyis kiverem belőled a Berekről szóló írást.

Vidám kifakadásával egyelőre lekerült napirendünkről a T(h)éma.

Látókörünkbe került viszont H. Lajos doktor úr, aki délelőttönként a Megbékélés Háza mellett épült rendelőben látta el betegeit. Onnan a település centrumában található Polgármesteri Hivatal felé irányozta szebb időket látott kajla-kormányú biciklijét. Útközben fogadta és/vagy viszonozta a köszönéseket. Megállt, ha egy választópolgár el akarta mondani neki gondját-baját, aztán gyalog tovább, a kerítéskapun át a hivatal bejáratáig. Az ajtó mellett leakasztotta műszertáskáját gépe jobb oldali kajla kormányáról, s falnak támasztott drótszamarát maga mögött hagyva az intézménybe lépett.

Kezdetét vette a második műszak.

Délutánonként, immár a harmadik műszakban fürdőorvosi minőségében elmaradhatatlan kerékpáiját ,Lézen” fogva a strand területén „razziázott”! Ellenőrizte a medencék tisztaságát, elsősegélyben részesítette a rosszulléttel küszködőket, tanácsot adott a hozzá fordulóknak, szóba elegyedett ismerősökkel, ismeretlenekkel. Mindenki érdekelte őt, s számunkra, hetente változó üdülővendégek számára a nyugalom megtestesítőjévé lényegült ez a szolgálat- kész, barátságos ember. Jelenlétével az átmeneti ősállandóságot érezhetjük magunk között.

Minden valamirevaló, vagy isten háta mögötti helyen találkozhatunk hozzá hasonló, szemmel láthatatlan jelet hordozó emberekkel, akikről sejteni lehet, hogy karizmatikus egyéniségük ereje, öntörvénye nem csupán gravitá- ción-inneni forrásból eredeztethető.

Benne álltunk a világosbarna lében, s mint megannyi teáskanál, testünkkel kavartunk medencecsészénkben.

III. Louis, alias Lajos komám: Telefax a Megváltónak című könyvetskéje kapcsán hoztam szóba fiacskájuk, a tizennégy esztendős főszereplő IV. Louis „viselt” dolgait. A gyereket, felnőtteknek is becsületére váló gondolatai, illetve számítógépes tanfolyamon tanúsított bravúrja — kiesőből tanulótársait, sőt tanárát lepipáló teljesítménye - alapján: zseni-gyanúsnak véltem. Varga Juli, IV. Louis anyukája nem volt erről meggyőződve, mondván, az otthon látottak- hallottak-tapasztaltak, a tudatos szülői odafigyelés gyermekeik növekedve változó hajlamaira, bontakozó képességeire nem teszik több mint valószínűvé biztosan nyerő pályára állásukat.

604