Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - Sárándi József: Emlékeim egy fürdőhelyről jövő, jelen és múlt időben
miben sántikál. Úgy néztem alakját, mint a piktor megfestendő vadidegen alanyát, azzal a hanyagolhatatlan különbséggel, hogy én nem fizettem honoráriumot, és nem mozdultam rá önszántából elém ült „modellemre”. Meg is unhatta passzív szemlélődésemet, mert a padkáról vízbe ereszkedett, s a medencét elhagyva a hűsítő strand felé indult. Már becsukódott bennem mögötte az ajtó, mikor éreztem, hogy valaki mágneses fókuszába vont. Ötven méterre tőlem, a liget fáinak szűrt fényében állt mozdulatlanul, mintha nem hitte volna el, hogy ami történt, nem válhat köztünk történetté. Három óra tájban csónakot béreltünk (600 Ft/óra), s kedvemre evezhettem a talán ötszáz méter hosszú, ötvenezer milliméter széles tavon. R. bekente magát fényvédő krémmel s az úszótest ötödét kitevő tatra heveredve napozott. Nekem ügyelnem kellett a kánikula elől tóra menekülő vízibiciklisták, csóna- kázók szertelen és kiszámíthatatlan manővereire, hogy a teljes nagyüzemben elkerüljük a velük történhető ütközéseket. A medencék, és a Park vendéglő-panzió között-mellett-mögött láttuk az autós „nomádok” sok színnel rikító sátortáborát. Csak néhány nő szánta rá magát az esőktől élénken zöldellő fűre terített gyékényen, pléden élvezhető napozásra. Volt, aki könyvet olvasott közben, mások hasra, oldalra, hanyatt fordultak az egyenletes elszíneződés érdekében. A barnítkozással mindőjük célja az volt, hogy biológiai akkumulátoraikat föltőltsék napenergiával. A Park vendéglő-panzió, ahol nyárvégen-őszelőn a Körmendi Lajos szervezte első írótábor meghívott résztvevői laktak, dolgoztak - hét éjt nappallal összecsúsztató feredőzés közben -, most szinte kihaltnak tűnt. A tavalyi íróköltő vendégek tollából szép beszélyek és versek születtek a bereki víz varázslatos tulajdonságairól. Aki nem hiszi, olvasson bele a Karcag című folyóirat 1999. decemberi számába. A hely szellemének „világgá kürtölését” olyan (el lismert szerzők vállalták, mint Buda Ferenc, Dienes Eszter, Cseh Károly, Fecske Csaba, Sarusi Mihály, Jeney Gyula, Erdei-Szabó István, Nagy Gáspár, s végül, de nem utolsósorban Körmendi Lajos, aki a vállalkozás ötletgazdája, és Spiritus rectora. Dr. Hajdú Lajos polgármesterrel, s a helyi vezetők összefogásával szeretnék évente megrendezni az írók és képzőművészek alkotótáborát, amennyiben sikerül a hozzá szükséges anyagiakat előteremteniük. Jelenleg úgy tűnik, sikerül, és — vágyainkat kivetítve — hagyománnyá válik ez a máshelyütt is követhető, követendő példa. Már csak negyed óránk van a partraszállásig — figyelmeztetett a taton magát ülő helyzetbe lendítő R. Az ám! - kaptam észhez, s a tó északnyugati végétől a délkeleti oldalon cölöpökön nyugvó stég felé kezdtem evezni. Messziről észleltük Lajos és Juli integetését. Testbeszéddel jelezték, ne zavartassuk magunkat, ők a közeli ikermedencében várják érkezésünket. Zuhanyozás után csatlakoztunk a medence tó felől nézve bal katlanában beszélgető házaspárhoz. A fertőtlenített jobb oldali katlant épp akkorra töltötték meg a forrásból ömlő gyógyvízzel A zsúfolt élettérből mindjárt át is 603
