Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Műmelléklet
Királyszobrok műhelyében Kiss Sándor özvegye, a kitűnő szobrász emlékezik az együtt töltött alkotóévekre Műtermünkben, műhelyünkben sok vázlat, terv és gondolat született, ebből nem minden valósult meg, pályázatot sem nyert mind. A pártállam idején sem vallási, sem nemzeti nagyjaink megörökítése nem szerepelt az első rendű szobrászati feladatok között, akadtak azonban agilis tanácselnökök, akik sikerrel próbálkoztak ezen a területen is. így 1969- ben Győr bízta meg Kiss Sándort V. István királyunk szobrának elkészítésével - IV. Béla fia volt, jó hadvezér -, tőle kapta Győr a városi rangot. Mivel azonban az akkori tanács szép épülete előtt már ott álltak a tanácsköztársaság, valamint egyéb mozgalmi emlékművek, az ő munkáját az előcsarnokban helyezték el. Vörös márványdombormű, a király kezében az oklevél. Remekül sikerült, noha igen rövid idő állt rendelkezésre. Télen kellett kifaragni műteremben, zárt helyen; gondolható: márványporban gázoltunk. 1973-74-hez a mohácsi sírkert létrehozása kapcsolódik. Királyszobrot nem engedtek, csak sírfákat, kopjafákat. 1981-ben szentelte fel a pápa a római Szent Péter bazilika altemplomába készült domborműveket, amelyek magyar szenteket ábrázolnak. Hat szobrász kolléga faragta fehér magyar mészkőbe. Sándor Szent Margtot, Szent Erzsébetet és Boldog Gizellát mintázhatta meg. Az első, igazán Kiss Sándorra jellemző királyszobor 1985-ben készült Pásztora, az ottani gótikus Szent Lőrinc templom tövébe. Kis dombon helyezkedik el a négyoszlopos kőtalapzat, azon pedig a király: Zsigmond, aki hatalma jelképén, az oroszlánon vetve meg lábát mutat maga elé - mintegy a hely jelentőségét hangsúlyozandó. Szeretném megjegyezni, hogy Sándor csaknem minden munkáját Vadász György Kos- suth-díjas építőművésszel együtt tervezte. Vadász György harminc éven át volt hű barátja és tervezőtársa, aki csodálatos munkabírásával, jó ízlésével és a munka iránti alázatával együtt szárnyalt mindig Sándorral. Emlékszem, kimentünk Bécsbe a Kunsthistorisches Museumba, hogy megnézzük a festményt, az egyedül hiteles Zsigmond ábrázolást, aki még német-római császár is volt. Ezután a kép után mintázta meg Sándor a ravasz, okos és gazdag király egészalakos szobrát. Amikor a bronz-öntvényt az öntődéből hazahozták, a kertben tették le, Sándor hónapokig dolgozott még rajta, cizellálta, szinte újra faragta. A rumi - románkori alapokra épült - Szent László templomba nagyméretű Szent Lászlót faragott cseresznyefából az oltárra; jó részét aranyozta, a pajzsot pedig spanyolozta. Ő tervezte az egész oltárt, nekem a domborművek kifaragása jutott. 1991-ben szenteltük föl. A zanati Szent László az új lakóházak előtti téren nem nagy méretű, de mivel a szentet kőoszlopra helyezte, a kardos-pajzsos bronzalak szépen uralja a teret, bensőséges, intim kapcsolatot alakít maga köré. Végül is nem a méret határozza meg egy szobor monumentalitását, nagyvonalúságát, hanem a gondolat nemessége, egyszerűsége. Sándor ebben csodákat művelt, Itt érezte otthon magát, ízlése, szeretete ehhez kötötte. Mestere, tanára, Ferenczy Béni itatta át növendékeit ezzel a mindenkor biztos ízléssel, szerénységgel és alázattal a megoldandó feladatok iránt. Sándor hosszú ideig őrzött egy gyönyörű vörös márvány domborművet, amelyet végül a veszprémi Hittudományi Főiskola kápolnájának ajándékozott 1998-ban. Szent István palástjával ábrázolja Boldog Gizella királynét, a hagyomány szerint ezt a palástot a veszprémi görög apácákkal készíttette.
