Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 6. szám - Műmelléklet

A legszebb, a legszomorúbb emlékű királyszobor a Somlóhegyen áll. Gyönyörű helyen; a fennsíkon, annak is a szélén, hogy a nyolcas útról is látni lehessen. Egy tizenhat méteres tölgyfából készült fakereszt tövéből a négyméter magas öreg Szent István úgy mutatja föl nekünk a keresztet, hogy szinte két kézzel kapaszkodik belé. Hatalmas palástja súlyosan omlik alá, a király már-már repül a kerszttel. Elkínzott arcáról fájdalmat, kétségbeesést a nemzetéért és a kerszténységért olvashatunk le. Az építészeti megoldás, a kereszt is Vadász Gyuri álma volt. Az akkor már beteg Sándor ereje teljes megfeszítésével dolgozott a szobron, csodálni való szorgalommal, erővel és hittel. Avatása 1998-ban történt; ő a kórházból telefonon asszisztálta végig.

A Szent István szobor után jöttek a drága kis falvak polgármesterei, Vashosszúfalu, Borgáta és megint Pásztó, kérték Sándort, készítene nekik a millenniumra emlékművet. Sándor boldogan ígérte; hitte és hittük, meg fogja csinálni. Sajnos, nem így lett. 1999 augusztusában távozott közülünk hetvennégy évesen.

1999 és 2000 vége közt már én fejeztem be Vashosszúfalunak a százhúsz centiméteres bronz Szent Istvánt. Két méter harmincas karcsú talapzatra helyeztük. A hasonló méretű IV. Béla Borgátára ugyancsak Sándor tervei alapján készült bronzból. IV. Béla menekülése közben érintette a falut, a legenda szerint megpihent itt. Pásztón szinte ugyanarra térre került a Szent István felajánlja a koronát, az országot Szűz Máriának című bronzkompozició, ahol a Zsigmond szobor is áll.

2001 augusztusa óta látható Körmenden a katolikus plébánia templom kertjében Szent István és Gizella királyné bronzszobra, amit ugyancsak én készítettem.

Boldog vagyok, hogy részese lehettem a királyszobrok létrejöttének, igyekeztem nívósán és szeretettel dolgozni mellette és vele.

Lessenyei Márta