Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 6. szám - Bodor Béla: A költő halálai

hatnánk két kávét? A tulaj azonban nem mutatkozott. - Ez addig hallgatta a József Attilázást, míg illegalitásba vonult. - B. F. nem válaszolt. Fáradtnak érezte magát, unta a vitát ezzel a nagyszájú izgágával, és az ital is a fejébe szállt. - Ki kell mennem a levegőre. Megfájdult a fejem - jelentette ki, és nagy nehezen feltápászkodott. Pacsics megvonta a vállát, zsebre tette a konyakos üveget, és kifelé indult.- Ne siess annyira! - mordult utána a bizonytalan lábon álló B. F. - Fizetni is kéne.- Kinek? - tárta szét a karját Pacsics. - Lemegyünk a partra, sétálunk egyet, és visszafelé fizetünk. Nem fogok kutató expedíciót indítani egy kocs- máros után.

B. F. rosszabb állapotban volt, mint gondolta. Ahogy kiléptek az ajtón, Pacsics vállára kellett támaszkodnia, különben elesik. A szőrös langaléta a képébe vigyorgott, és egy határozott mozdulattal a megfelelő irányba állította. - Majd a parti szél kifújja belőled. A kötetet pedig engedelmeddel elteszem addig, és ha nincs ellene kifogásod, be fogom bizonyítani, hogy József Attila meghalt 1933-ban, 1932-ben, 1931-ben...- Eredj a pokolba - morogta B. F, és igyekezett megőrizni az egyensúlyát. - Hová megyünk?- Tudok egy rövidebb utat, itt a kertek alatt. Ne izgulj, vezetlek. - B. F. öles léptekkel lódult meg a mellékutcának is alig mondható földúton, hogy minél előbb megérezze a frissítő szelet. A feje kegyetlenül hasogatott, szeme előtt színes karikák táncoltak.- De sürgős lett egyszerre. Mi az, ami ennyire nem ér rá?- Fáj a fejem. - motyogta. - Menjünk már.- Vagy úgy - bólintott Pacsics. - Semmi dolgod, egyszerűen csak le akarsz érni a partra, ahol szintén semmi dolgod. Nem ismerős ez a jelenség valahonnan?

Végigbotorkáltak a dűlőúton, megkerültek egy romos bakterházat, és odaértek a sínekhez. A derékig érő gyom között rozsdás, időgörbítette sínpár húzódott, rajta, ameddig a szem ellát, használaton kívüli tehervagonok vesztegeltek. B. F. tanácstalanul nézett körül. Pacsics könyökével a kocsi oldalának támaszkodott, és szélesen vigyorgott. - Nos, tanár úr, mit tesz ilyen helyzetben egy tanult József Attila-kutató? Ha jól tudom, a kerekek elé veti magát.- Eredj a fenébe, te vadbarom. Nem látod, hogy rosszul vagyok?- Akkor tedd az egyetlen logikus dolgot - komolyodott el Pacsics. - A partra akarsz menni, hát menj a partra.- De hát itt áll ez az izé.- Ez egy vakvágány — magyarázta türelmesen Pacsics. - Ez a szerelvény soha a büdös életben nem indul, legfeljebb romlásnak, és azt már meg is kezdte. Bújjunk át alatta.- Tiszta kosz leszek. És nem is férek át.- Nem a fenét. Figyelj, megmutatom.

B. F. alig állt a lábán. Egy végtelenségnek tűnt, amíg a drótszőrű langaléta lekuporodott, és átbújt az innenső ütközők alatt. Guggolva csakugyan nem fért el, féltérdre kellett ereszkednie, de igyekezett nem letenni a kezét az olajos bazaltzúzalékra. Ebben a pillanatban a kocsik egyszerre meglódultak, bár

553