Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 6. szám - Bodor Béla: A költő halálai

különös módon éppen a sínekre merőleges irányban, és vadul közeledni kezdtek B. F. felé.- Vigyázz! - ordította el magát, majd érthetetlen módon keményen összeütközött a talajjal. Pacsics nem látta, hogy mi történt, de a rémült kiáltástól maga is megijedt, és hirtelen felegyenesedett. Úgy bevágta a fejét a vagonkampóba, hogy az egész roncsszerelvény megkondult tőle. Aztán már neki sem volt sietős a parti séta.

Mikor B. F. feltápászkodott, először csak Pacsics cipőit pillantotta meg a vágányon. Aztán, ahogy megtámaszkodott a vagon oldalán, teljes hosszában végigmérte a gazban fekvő testet. Pacsics egyik karja a magasban maradt, mert a zakója vállrésze beleakadt valami lelógó drótba, a másik karja a sínen feküdt. Nyaka természetellenes szögben megtört, és a hasa alól barnás folyadék szivárgott a mészporos talpfára. A tanár megtántorodott, és hirtelen éles fájdalom hasított a tenyerébe; ahol nekitámaszkodott a kocsi oldalának, hosszú, mocskos szálka állt ki a húsából, és csöpögött belőle a vér. Nézte egy darabig az egymás után hulló cseppeket, aztán lekuporodott, és hányni kezdett. A kínos öklendezés után sem sikerült megkönnyebbülnie, és valahogy nem is talált vissza Pacsicshoz. Lenézett a lábára, és lépegetni kezdett. Előbb az egyiket rakta előre, aztán a másikat, és így tovább. Egy darabig érezte, hogy halad valamerre. Aztán nem.

Amikor legközelebb kinyitotta a szemét, az ágyában feküdt. A zsalugáterek résein némi világosság szűrődött be, és a kis főzőfülkéből motozás zaja és tea illata szűrődött be. Megemelte a fejét és felnyögött. Egy asszony nézett be az ajtón, nem teljesen ismei’etlen, de nem is ismerős, és behozta a gőzölgő csészét.- Ezt igya meg, tanár úr, ettől jobban lesz.- Mi történt? - nyögte B. E, és belekortyolt a fura ízű herbateába.- Mifelénk úgy mondják, hogy bele tetszett lépni a veszettkutya-nyomba. Szóval be tetszett rúgni. Megesik a legjobb családban is.

B. F.-nek hirtelen eszébe villant valami, és megpróbált felülni.- Gyorsan! Egy ember bajban van, a régi vágánynál... — Az asszony visszanyomta. - Semmi baj. Ő hozta fel a tanár urat, és ő hívott ide engem. Beverte a fejét valamibe, akkora púp nőtt rajta, mint egy tojás. Kést tettünk rá, holnapra kutya baja. Azt üzeni, hogy a konyakot kifizette, ha nem is pont annyit, amennyit kértek érte, pláne hogy össze is törött. És hogy eszmélet tíz per hat.- Micsoda?- Én nem értem, de azt mondta, hogy a tanár úr tudni fogja. Eszmélet tíz per hat.

B. F. mégiscsak felült, körülnézett, és megkönnyebbülve pillantotta meg az asztalon a József Attila-kötetet. — Azt adja ide legyen szíves — mutatott rá. Az asszony fejét csóválva adta a kezébe. - Alvás kell ilyenkor, nem betű. - Aztán megigazította a takarót, közelebb húzta a teát, és kifelé indult. Az ajtóban még megfordult. - Később benézek. Addig tessék pihenni. Majd hozok egy kis levest.

Ahogy az ajtó becsapódott, B. F. felütötte a könyvet, bár anélkül is tudta, hogy miről van szó. A zsalun beszűrődő rácsos fényben rosszul látszottak a betűk.

554