Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 6. szám - Tar Patrícia: Struktúra és identitás

,AZ Egy polgár vallomásainak a metonimikus elbeszéléstől a metaforikus epika felé elmozduló poétikai megformáltsága megvonja az elbeszélés alanyától az igazság birtoklásának, mint kialakított-elért tudásnak a lehetőségét. E regény főszereplő-narrátora ugyan rendelkezik a beérkezett »tudás« visszate- kintő-elrendezőpozíciójával, az így elnyert kompetencia azonban leginkább kritikai jellegű. A »feladat« (mint az »utazás«) a behelyettesíthetetlenség sajátos potencialitását kínálja föl, a mozgásban-levés folytonos nézőpont-módosulásait, mely rokon a Kosztolányi-féle »nihilizmus« belátásaival. Az egyetlen elért cél az a kompetencia, amely a művészi nyelv elsajátításában, a művészi beszéd (vagy írás) lehetőségében áll, ez azonban nem tetőződik be egy (a szövegben, a szöveggel önazonosként bejelentett) »főmű« deklarálásával. [...] Az alkotás nem mint produktum, de mint alakulás reflektálódik az Egy polgár vallomásaiban, csupán a »feladat«jelölődik meg itt, nem mint egy elérhető cél beteljesítésének irányultsága, hanem mint a folytonos távoliét egzisztenciális helyzete, a nyelvi kifejezés lehetősége a nyelvre való rátalálás metaforáival megjelölve nem biztosítéka a poétikai Egész kialakíthatóságának”u (kiemelés tőlem T.P.)

JEGYZETEK

1 A dolgozat folytatása és kiegészítése a Mítosz és regénytechnika című munkának. Mítosz és regénytechnika (Márai Sándor: Garrenek műve)] Szép Literatúrai Ajándék; Pécs, 1997/3-4., 64.

2 Az idézetek és a lapszámok a regények legutóbbi - az Akadémiai és a Helikon gondozta - kiadásából valók, a római számok az egyes kötetekre utalnak. T.P.

3 „Márai az individualitást látta kora legfenyegetettebb értékének, azt az individualitást, amely az ő történeti-szociális rögzítettségű értelmezésében az európai örökség elsődleges hordozója, a szocioliberális gondolkodás fundamentális értékpontja volt. S minthogy az európai történeti tradíciót az emberi szellem alkotta kultúra produktumának és önkifejezésének tekintette, a polgári individualitás felbomlását maga is az európai örökség megsemmisülésével azonosította. Világképe kartéziánus alapozottságából következően akkor is ragaszkodott az egészelvű világmagyarázatokhoz, amikor az avantgarde decentráció védtelenné vált a tömegideológiák kísértésével szemben.” Kulcsár Szabó Ernő: Az egyéniség foglalata (Márai személyiség- felfogásának szerkezetéhez)] Orpheus, 1991/1., 23.

4 Jörn Rüsen: A történelem retorikája] In: Narratívák 3., Budapest, 1999., 42.

5 Vö.: Ortega y Gasset: A tömegek lázadása] Budapest, 1995.

6 Rónay László: Márai Sándor] Budapest, 1998., 92.

7 Lásd a Barthes-ról írottakat, Mítosz és regénytechnika] Pécs

8 Jörn Rüsen: i.m. 44.

9 Mekis D. János: A ,regényes önéletrajz’’] Literatura, 1993/2., 181.

10 Mekis D. János: i.m. 186.

11 Tolcsvai Nagy Gábor: Jjem találunk szavakat”. Nyelvértelmezések a mai magyar prózában ] Budapest, 1999.

12 „Talán, ha elszánná magát, hogy író lesz egy napon, olyan, akinek regényeiben párbeszédek is vannak, cselekmény és kifejlet, s akinek műveit aztán bőrbe kötik és árusítják: megtoldhatná még életét [...]” (III.) - írja Ábel Péterről, utalva a klasszikus regény megírhatat- lanságára, illetve felvillantva a szövegben-lét gondolatát.

13 Viktor Zmegac: Történeti regénypoétika] In.: Az irodalom elméletei L, Pécs, 1996., 99.

14 Mekis D. János: „.. mintha egy vers-sorban úsznék, vagy egy frázisban”: Fikció és ön-írás Márai Sándor művészetében] In.: Uő.: Önéletrajz-olvasatok, önéletrajzi beszédmódok. Doktori disszertáció, 1999., 31.

546