Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 6. szám - Bodor Béla: A költő halálai

BODOR BELA

A költő halálai

(NOVELLA ESSAY”)

„...a halál fontos része a költő életművének, ha nem a legfontosabb...” Jorge Luis Borges

Bárány Farkas irodalomtörténész, az irodalomtudományok kandidátusa, az ismert József Attila-kutató* (a továbbiakban: B. F.) néhány napos rendkívüli szabadságát élvezte egy távoli rokona hétvégi házában. A fűthető' nyaraló ilyenkor tavasszal rendszerint üresen állt, és a rokon szívesen adta kölcsön a vizsgaidőszak fáradalmait kipihenni vágyó irodalmárnak, aki ezekben a napokban kedvére kertészkedett, megmetszette a rózsákat és a gyümölcsfákat, és összegereblyézte a téli hulladékot a pázsiton, a kellemest a hasznossal összekötendő. A zsúfoltságot utálta, és a vízi sportokért sem lelkesedett, így ez az időszak volt a lehető legmegfelelőbb számára egy kis balatoni kikapcsolódásra. Nagyokat sétált a szeles tóparton, csendben elüldögélt valamelyik horgászstégen, figyelte a nádas madárvilágának tavaszi nyüzsgését (aminek a szezon kezdetétől fogva nyoma sem lesz már), és kiszellőztette agyából azt a mérhetetlen tömegű ostobaságot, amit hallgatói a vizsgák során összehord- tak; no meg a tanszék intrikáktól és szellemi tunyaságtól terhes levegőjét. Rendszerint még újságot sem olvasott ezekben a napokban, és társadalmi élete is csupán arra szorítkozott, hogy ebéd közben néhány szót váltott a Koncz Mami Kifőzdéje tulajdonosával és névadójával az időjárásról, a gyerekek hálátlanságáról és a fürdővendégek lehetetlen természetéről.

Azon a napon azonban, melyre mindenki emlékszik, aki sajtótörténeti ritkaságok gyűjtésével foglalkozik, az ő figyelmét sem kerülhette el a helyi újság címoldali közleménye. Ezen a napon ugyanis alig lépett ki a kifőzdéből, legnagyobb elkeseredésére egy fiatalabb kollégájába, bizonyos Pacsics Boldizsárba ütközött, egy fővárostól távoli, ám magát mértéktelenül túlértékelő kisváros hasonló szellemiségű egyetemének docensébe, különböző gyanús új irodalomelméletek lelkes propagátorába, aki folyamatosan tudott olyan szak* Főbb publikációi: Az igei állítmányok szóródása J. A. vásárhelyi korszakában (kandidátusi disszertáció tömörített változata, Irodalomelméleti Közlemények, 1982/3-4, 771-796. pp.); Mama, Apa, Isten - Az infantilis alárendclődcs emblcmatikus személymotívumai J. A. pszichoanalitikus irataiban (in: „Kertemben nyílik a leveles dohány...”, Tanulmányok József Attiláról, Táncsics Egyetemi Könyv- és Jegyzetkiadó, 1988, 177- 215. pp.); Ismeretlen dokumentumok J. A. pszichiátriai kezelésére vonatkozóan (Szegedi Szépliteratúrai Közlemények, 1992/1, III-XXIV. pp.); A törvényszerű vég - Az öngyilkosság elkerülhetetlenségének bizonyítékai J. A. utolsó költeményeiben (Pszichiátria, Nyelv, Irodalom, 1995/1-4, 142-189. pp.)

547