Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Tar Patrícia: Struktúra és identitás
A bricolage-technika tehát neki tulajdonítható, így a szövegszerűen felfogott kultúra (és individuum) bejelentéseként értékelhető'. HERMENEUTIKAI ÚT fannak utazások, mikor az ember tudja, hogy a vonat, a hajó vagy a repülőgép nemcsak két földrajzi célpont között közvetít egy testet, hanem egy életet és mindent, ami hozzá tartozik, az életformát, az emlékeket, s viszi és hozza sokkal végletesebb célpontok között, mint két kontinens kikötője vagy a hajóhidak Párizs és Meudon között.” (II. 308.) Garren Péter, a főhős utazik: Karnaktól, személyes idejéből a jelen, a történelmi felé. Minden szinten jelen van (gyermekkor, család, város, Európa), ez köti össze a különböző terű—idejű eseményeket, általa alakul(hat) ki az olvasóban a lineáris sor mögötti állandóság sejtése: útja hermeneutikai funkcióval bír - s mivel saját idejéből indul és ide is tér vissza —, egyfajta hermeneutikai kör. Péter útja egybeköti a múltat, jelent és a jövőt: célja a megértés - a személyes élet történő létként való megértése s nevéhez hűen küldetése is. A Gar- ren-család képviselte polgári szellem és individualitás utolsó képviselőjeként elhagyja a „tagadást”, Karnakot, vállalja feladatát: megérteni, megőrizni a polgári világrendet a bomlasztó erők, a széthullás ellenében, s nem utolsósorban rögzíteni, megírni, elbeszélhetővé tenni.3 Kulcsár Szabó Ernő tanulmányait kapcsolva a kartéziánus szemlélethez, a Bildung-jellegű önalakítás elve itt sajátos narrációs struktúrában valósul meg, azaz többek között a szerkezet szintjén. Az egészelvű világmagyarázatokra törekvés manifesztálódik a mitologikus regényszerkezetben, illetve annak az olvasás folyamatában való mozgásában, egy alapszerkezet kiépülésében. Garren Péter feladatát - a Mű valamilyen formában való továbbörökítését, a tanúságtételt egy letűnésben lévő kultúráról, melyet fölvált a civilizáció - az elítélt „feladatához” hasonlítja, ki „még egyszer felfigyel e pillanatokban a világra, mindent látnia kell, mindent érzékelnie kell, nagyon gyorsan, egy pillanatba sűrítve mindent, amit az emberek valaha is gondoltak, éreztek vagy cselekedtek, ismerni kell az emberi gondolatok és cselekedetek indítóokát, tudni, mit éreznek a szülők és a gyermekek, a gyilkosok és az áldozatok, a medvék és a kristályok, tudni, mi történik az emberi mirigyekben és a tengerek mélyén, az egész világot meg kell ismerni és meg kell érteni e pillanatokban, olyan magányban, melyet emberi erő már nem tud eloszlatni, elítélve, tudva, hogy nem lehet többé része e világból, melyet most végre megért, átlát és megismer.” (II. 238.) Péter útja, látogatásai során elsősorban megfigyel (nem véletlen, hogy a Zendülőkben is ,levelező tag”-ként van jelen, s hogy a színházi jelenetben a súgólyukból figyeli az eseményeket!): mestersége teszi képessé rá, hogy /elismerje” az összefüggéseket múlt- és jelenidejű, mikro- és makrokozmikus szintű történések között, azaz felismerje az állandóságot, mely a mindenkori történések közös lényegét alkotja — legyen az Spenglerrel szólva a kultúrát váltó civilizáció ciklikus mozgása; a rációra épült rendbe betörő démoni vagy 539
