Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Tar Patrícia: Struktúra és identitás
TAR PATRICIA Struktúra és identitás1 MÁRA1 SÁNDOR: GARRENEK MÜVE2 A Mítosz és regénytechnika című tanulmányban a Garrenek műve értelmezését a ciklus darabjainak következetes „egybeolvasása” révén próbáltam megvalósítani: az összetartozást strukturális összefüggésekkel is indokolva. A dolgozat kulcsfogalma a mítosz, melynek definícióját és a szöveg-interpretációban való alkalmazásának elméletét Lotmantól, Lévi-Strauss-tól és Northrop Frye-tól meríti. A szemantikai alakzatok rendszerszerű leírását kíséreltem meg, ezeknek több szinten való eló'fordulását elemezve. A „tükörtechnika”, mint sajátos szövegkezelési mód izo- és homeomorfiák szerveződéseiben ragadható meg, így az epikai tagoltságnak a mítoszvariánsokra való visszavonatkoztathatósága révén rekonstruálható a mű .invariáns képlete” vagy ,magja”, a regényfolyamban megjelenő jelenségek, események, szereplők pedig ennek az elbeszélés különböző szintjeire való „széttükröződéseiként” értelmezhetők. A Város, az Apa, a Család alakzatai ekvivalens párokat alkotva többszörösen jelennek meg, a lineárisan alakított időbeliség mögött pedig fólsejlik az állandóság, a mítosz ciklikus idejében, illetve „a mitikus térben egyetlen képet alkotva”. A dolgozat folytatásának, kiegészítésének célja, hogy ezúttal figyelembe vegye e sajátosságok tágabb összefüggését, azaz hogy a Garrenek műve ciklusépítésének vizsgálatát kiterjessze a Márai-életmű egyéb szövegeivel való kapcsolatra, illetve a világirodalom kontextusában elfoglalt helyére úgy, hogy a korábbi vizsgálatba bevont strukturalista, hermeneutikai érintésirányok mellett hangsúlyt helyez az antropológia, a kritikai kultúrakutatás és a történettudomány aktuális kérdéseire is. Márai epikája, illetve műveinek egy része létrehozza a klasszikus modernség és a későmodern közötti horizontváltást. Epikájának jellegzetes „kettőssége” abból ered, hogy egyszerre éli meg a modernség műformáinak és szubjektumképzetének szétesését, ám az individuum és az epika folytonosságának fönntartásán munkálkodik. Egyszerre áll a szabálykeresés és az integráló központok fólszámolódásának vonzásában. A Garrenek ciklusában a már elemzett mítoszépítés, bricolage-technika képezi az egészelvű világmagyarázat teremtésének törekvését, az organikus rend építésének szándékát, ami azonban fontosabb, hogy e mítoszépítést a regény szándékosan leleplezi, megcsináltságát, fikcionalitását központi témává teszi, hiszen a kezünkben tartott szöveget a betétszerű - önemblémaként funkcionáló - naplórészletek a főhős, Garren Péter regényeként mutatják föl. 538
