Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Havas Judit: A valóság és az álom határán
sokszor betért egy-egy város könyvtárába, vagy ha lehetett, antikváriumába, így feltehetőleg mind az idegen nyelvű, mind a magyar idézetek nagy része szöveghű. Itt kell megjegyeznünk, hogy gyakran idézett emlékezetből is. Bármerre járt a világban, ahol csak magyar emlékről tudott, felkereste valamennyit. Taorminát Csontváry nyomán látogatta meg, s az itt átélt élményeit a már többször említett Újhold Évkönyv 1986-os évfolyamának első kötetében olvashatjuk. Jékely Zoltán ebben az írásában mindazt összefoglalja, ami számára az életben maradandóan fontos volt: a szülőföld szeretete, a nők iránti figyelem és hódolat s a család, az ősök mély tisztelete. 1940 Ami mélységben 3000 év, A magasságban 3000 méter; Az Etnát 3000 évvel ezelőtt a Kyklopszok emelték. Taormina - márc. 6. [...] Ma délután a temetőből jövet, indiai füge-kaktusz árnyékában rám sárgállott egy szál sarkantyúvirág. Megint egy otthoni virág - gondoltam, mert eddig már találtam pásztortáskát, pipehúrt, borsóvirágot, szagosbükkönyt, láttam kutyatejfát (otthon vacak burjánka, itt akkora, mint egy orgonabokor!), de ez a sarkantyúka különösen meghatott. Nagy kínnal benyúltam a kaktusztüskék közé, s habár szúrták a karomat nagyon, letéptem a sárga kis virágot. Megszagoltam. [...] Enyeden voltam a Báthoriék udvarában, régi gyermekkori nyárban. S megint meghatott az a tény, hogy a távolság egyáltalán nem számít az emlékezésnek, s az asszociáció ideje mindenütt egyformán parányi, talán egy- tized másodpercnyi az érzékeléstől - tehát sebesebb, mint a fény! Ha tehát a Napban, a Holdban vagy valamelyik távoli csillagban szagolnék egyszer sarkantyúvirágot, onnan is éppolyan gyorsan pattanna képzeletem az enyedi udvarba, mint akár Budapestről vagy Taorminából, lehet az még több millió csil- lagmérfóldre is! Úgy látszik, álomvilágom alakulását egyáltalán nem befolyásolja a valóság, azt hittem, hogy ez a sok-álmú állapot élménytelenségemnek köszönhető, római „pocolo” életemnek. A tegnapi éjszaka azonban rácáfolt erre a hiedelmemre. [...] Láttam T. D.-nét, aki felfordult csolnakban állt nagy áradásban, s csak egy pokróc volt átvetve szép és kívánatos meztelenségén; láttam [...] a régi kedves és izgalmas J.-t, aki most Amerikában van, s mindkettejükkel kapcsolatban mély erotikus álom-képzelődéseim voltak. [...] Egy álom zsong még bennem máma: arcomon halaványan érzem Nagymama csókját - aki még ide is utánam jött, úgy látszik -, mert neki éppen olyan könnyű, gondolom, ezt a távolságot sírjától hozzámig megtenni, mint amilyen könnyű nekem a sarkantyúvirág illatával hazaszállni. Vagy a dolog megfordítva igaz, hogy megint csak az én képzeletem szálldossa végig álmomban ezt a távolságot? [...] 537
