Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Havas Judit: A valóság és az álom határán
TALÁLKOZÁS Szerb Antal emlékének így szólítottam, hogy a szürkület és a zöld Hold árnyát elémvetette: — Szervusz, Tónika! Tudom, hogy megöltek. Áruld el: milyen a halál? Ajánlod-e, hogy igyekezzünk élni, vagy fogjunk hozzá létünk perceit a nemlét végtelenségével felcserélni -? S két fülemile-szólalás között így hangzott a tanács:- A halál szörnyű ez idő szerint: a testi lét emléke egyre int s bár a cihelődés is egyre tart, messze még az elysiumi part! Nyirkos mélyben a motozó tudat az elveszett fonál után kutat; kezeim a múltamat úgy matatják, mint a gyermek esti fűben a labdát, bukkanva ott békára és csigára, hogy felsivít és a hideg kirázza... Különösen gyötrelmesek az esték: lámpa nélkül undok, örök homályban! Hol vagy, elképzelt goethei öregség, mikor túl a test sok rossz gerjedelmén, az ember egy meleg könyvtárszobában pipázgatván köszörülget az elmén! (1947) Eddig az idézet. Befejezésképpen Jékely Zoltán 1939-40-ben vezetett, eddig meg nem jelent itáliai naplójáról szólok, melyet Jékely Adrienne Feljegyzések Itáliából 1939-40 címmel látott el. A feljegyzések többek között római, palermói és velencei élményeit rögzítik. A Naplónak két része van: az első rész az álmok és a valóság leírása; a második rész a rajzokat is tartalmazó feljegyzések, amelyek a római, palermói, velencei élményeit rögzítik. Érdekességként megjegyezzük, hogy ebben a Naplójában más naplókat is idéz, például Stendhal 1824-es olaszországi feljegyzéseit, és Goethe 1786-os Római naplóját (Utazás Itáliában). De a legszembetűnőbb, hogy a fiatal Jékely szinte Széchenyi írásaiból, például az 1815-ben készült nápolyi feljegyzéséből, valamint az 1818. július 25-én, Páduában kelt szövegéből idéz. Ezek az idézetek feltehetőleg részben emlékezetből, részben az idézett mű alapján kerültek be a naplóba. Tudjuk Jékely Zoltánról, hogy utazásai során 536
