Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 6. szám - Gyürky Katalin: Játékos bűn, bűnös játék Nabokov művészetében

*** A „petyhüdt Napóleon-profil” kifejezés ismét dosztojevszkiji asszociációkat indíthat el a Nabokov-regény olvasóiban. Ezek az asszociációk pedig szintén összefüggenek a fent vázolt rendkívüliséggel illetve közönségességgel. Hiszen - mint ismeretes — Dosztojevszkijnél Raszkolnyikov önmagát Napóleonhoz hasonlítja, amikor rendkívüliségét szeretné elsősorban önmaga előtt bizonyítani, és Luzsin „petyhüdtsége” ennek a rendkívüliségnek a nabokovi sekélyes jellegére utal. Ezen kívül a Luzsin név nem mást, mint Dosztojevszkij Raszkolnyikovjának ördögi hasonmását idézi fel. Luzsin családi neve pedig — az Alekszandr Ivanovics név — Dosztojevszkij A játékos című kisregényében szereplő főhősnek, Alekszej Ivanovicsnak a nevét juttatja eszünkbe.

17 Vladimir Nabokov: Végzetes végjáték... 136.

18 Uo.: 76.

19 Uo.: 188.

20 Vladimir Nabokov: Meghívás kivégzésre... 71. ill. 79.

21 Vladimir Nabokov: Végzetes végjáték... 86.

22 Lotman: Szöveg a szövegben, in: Kultúra, szöveg, narráció. Orosz elméletírók tanulmányai, szerkesztette: Kovács Árpád és V. Gilbert Edit, Janus Pannonius Egyetemi Kiadó, Pécs, 1994., 71.

23 Alekszandrov: i.m. 114.

**** Ebben az összefüggésben az, hogy a Meghívás kivégzésre című regény egy börtönben játszódik, allegorikus értelmet nyer.

24 Vladimir Nabokov: Meghívás kivégzésre... 70.

***** Itt jegyezném meg, hogy az élet és játék összefüggését ábrázoló Dosztojevszkij-kis- regényben, A játékosban a játék nem a bűn forrása, hanem egy ördögi csáberő, és ezt az ördögi csábítást a regény történéseinek folytonos ismétlődése, körkörös jellege miatt a főhős képtelen meghaladni.

25 Dosztojevszkij: Tanulmányok, levelek, vallomások... 93.

****** Nem véletlen, hogy a kétségbeesett dosztojevszkiji rendkívüliek nemcsak öngyilkosok, hanem gyilkosok is, hiszen - ahogyan azt egy korábbi tanulmányomban kifejtettem - Dosztojevszkijnél a gyilkosság és az öngyilkosság elkövetése összefügg, mondhatni, kölcsönösen feltételezi egymást.

26 Dosztojevszkij: Polnoje szobranyie szocsinenij v tridcati tomah, Izdatyelvsztvo Nauka, Leningrad, 1982., tom 23., c. 99.

27 Alekszandrov: i.m. 38.

28 Gadamer: i.m. 90.

521