Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - Gyárfás Péter: Szép képek
GYÁRFÁS PÉTER Szép képek FEHÉR LÁSZLÓ HÁROM KIÁLLÍTÁSÁRÓL Az akkurátusán vezetett statisztikák megnyugtatóak, biztonságérzetet keltő- ek. Fehér László érezhetően sokat ad arra, hogy a rendszerezett adatok meny- nyiségéből még az őt és munkásságát nem ismerők számára is nyilvánvalóvá válhasson az általa képviselt és megtestesített minőség. Éppen ezért megbízható folyamatossággal prezentálja díjai, kiállításai és bibliográfiája egyre gyarapodó listáját minden egyes katalógusában. Számítva arra, hogy az információ önmagában is tekintély(es), s egyben előzékenyen lehetővé téve azt, hogy a jövendő kutatója forrásként használhassa a katalógusokat. Akaposvári Rippl-Rónai Múzeum nagytermében (és az amelletti kisebb helyiségben) 2001. március közepéig volt látható a festő múlt évi első reprezentatív kiállítása, amelyet — mert a protokolláris szempontok minden érdekelt számára fontosak és a gesztusértéken túlmutatóak - az alkotó jelentőségéhez és állami elismertségéhez mérten a kultuszminiszter úr nyitott meg. Ennek a tárlatnak a képei és háromdimenziós munkái — a nem igazán képek bemutatására alkalmas, de a reprezentációt feltétlenül biztosító térből - részben átkerültek Pest belvárosába. A Mérleg utcában, a Vadnai Galéria intim terében is bemutatott egy kisebb, válogatott kollekciót a művész. (Itt a szakmai-társadalmi rangot a gazdasági eredményességgel lehetett kiegészíteni.) Az év elején megkezdett, s profi módon megszervezett tárlatsorozatot, az előző két kiállítás anyagából válogatott munkák mellett nem kevés (és nagyméretű) újabb, 2001-ben született alkotásával együtt állította ki a Műcsarnokban. Fehér választása ezúttal nem esett a korábbi időszaka egyik jelentős tematikai vonulatát reprezentáló portré-sorozata Kaposvárott bemutatott érdekes darabjaira - a Dr. Behrends, Scheiber Sándor, Rőhrig Géza képekre, sem a többihez képest sikerületlennek mondható Hencze Tamás-arcképre inkább a személyes élményeit és emlékeit megformáló nagy festői szaktudással készített, nyugodt légkört árasztó művek kaptak lehetőséget a bemutatkozásra. Amit a Fehér-képekről már régóta el lehet(ett volna) mondani, az jellemzi a három tárlaton változó összeállításban bemutatott műveket is: szépek, kellemesek, és nem fájóan nosztalgikusak. A már a nyolcvanas években, s tulajdonképpen a művész első képei óta folyamatosan alkalmazott lazúros festés, a fekete-fehér-szürke monokróm felületeket megbontó, mozgalmassá tevő, impresszionisztikusnak ható, de nagy476
