Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 5. szám - Jaan Tätte: Kereszteződés a főútvonallal avagy mese az aranyhalacskáról

legszenvedélyesebb életeket, gondolatban élvezte a féktelen boldogságot, és elérkezett az az állapot, amikor már nem tudta, életben van-e még, vagy már régen meghalt, elfeledte: vajon az, amit lát és érez, álom-e vagy igazán megtörtént. Egy ugyanilyen megfoghatatlan napon kiment a folyópartra horgászni. Leült, és élete elsó' haláról álmodott, amikor a csali elkezdett rángatódzni, ide-oda ugrált, majd végérvényesen eltűnt a folyó sötét mélyében. Kihúzta a botját, és a zsinór végén egy csillogó pikkelyű halacska fityegett. A kezébe vette a halat. Az nem ficánkolt, meg sem moccant, olyan volt, mintha már nem is élne. A férfi a hal szeméből ugyanazt az elvágyódásérzést olvasta ki, amelyik őt magát is hatalmában tartotta. Egymás szemébe néztek, és mindent megtudtak a másikról. Ezután a hal a maga üveges szemeivel megkérdezte, van-e a férfinak olyan álma, amit ő teljesíteni tudna. Nem tudom, hol támadt az a hang a férfi bensőjében, amelyik így szólt: „Négymilliárd dollárt szeretnék kapni.” A férfi szeme pedig azt kérdezte, vajon a halnak van-e olyan kívánsága, amit ő teljesíteni tudna, mire a hal szeme ezt válaszolta: „visszakívánkozom a vízbe”. Ekként végződött kettejük találkozása. A férfi azon nyomban fel szerette volna magát akasztani a horgászzsinórjával a legelső fára. Egész életében a boldogságról álmodozott, és amikor az elérhető közelségbe került, ő pénzt kért. A zokogástól rázkódva hazatá- molygott, és ott húsz kartondoboz zöld hasú dollárt talált. Arról most nem beszélek, ami közben történt, ám egy napon beállított hozzám Einar az út- felügyelőségről, itt hagyva ezt a magazint, amiben egy fénykép volt a világ legszebb nőjéről, aki valaha is élt a földön. Éppen akkor lépett ki a tengerből, a bőre barna volt, a haja nedves, a tekintete szomorú és titokzatos. A nyakában egy finom kis lánc volt az alján egy aranyhallal, ami csillogott, és a lány sötétbarna bőréről szikrákat vetett, így lett a férfi álmaiból egy bomba, egy végtelen erővel teli felismerés és bizonyosság. Nap nap után csak a képet nézegette, és várt. A teste szétrobbanó- ban volt attól a tudattól, hogy ez a kép egyszer valósággá válik. Ez lesz az ő beteljesült álma. És megértette, azzal, hogy pénzt kért, éppen ezt a boldogságot kérte. A lány egy őszi estén toppant be a fiatalemberrel, akit szeretett. Egyikük sem tudta, hogy a boldogsággal találták magukat szemben. A fiatalember megkapta a hal ajándékának a negyed részét. Énnyiből futja arra, hogy új boldogságot alapozzon meg és elfelejtse a régit. (Szünet.) És ezután ez az Osvald nevű férfi így szólt Laurához: „Elmesélek neked egy mesét, és mostantól kezdve ha félbeszakítasz, te leszel ennek a mesének a hercegnője.” (Szünet, hallgatás.) A kezdet nehéz volt. A lány nemigen szólt semmit. Csak hallgatta Osvald elbeszélését az ő szépségéről és csodálatos voltáról. A csillogó hajáról, a szép nyakáról, az erdőzöld szeméről, az álmodozó járásáról, az ábrándos ajkairól és

453