Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - Jaan Tätte: Kereszteződés a főútvonallal avagy mese az aranyhalacskáról
a hajában és rózsaszín rugda- lódzót viselt. Osvald : És később is találkoztatok? Roland: Igazán nem tudom, hogy találkoztunk volna. Osvald: Brilliáns. Roland: Nem tudtam nyugodtan végiggondolni ezt a dolgot. Osvald: Ugyanez lenne az eredmény. Az iménti szereplésed alapján arra kell gondolnom, hogy a vagyonod meglehetősen hamar megsokszorozódik. Örülök a sikerednek. Ha nem így alakul, igazán fájt volna a szívem. (Osvald, mintha véletlenül tenné, leveri a piszkavasat.) Roland: Képtelen vagyok felfogni ezt az egészet. Most mi van? És ki vagyok én? És hogyan lesz tovább... (■Osvald élesen rápillant.) Osvald: Mindez időbe telik. De hamarosan nagyon jó lesz majd. Pár hét elteltével. Roland: És mit mondok majd anyámnak-apámnak? Osvald: Próbálj halkabban gondolkodni, hallgasd csak, valaki felébredt a hátsó szobában. Érdekes, ugyan ki lehet ott? Te mit gondolsz? Roland: Nem tudok gondolkodni. 7. jelenet. Laura: (.Álmosan megjelenik az ajtóban) Hány óra lehet? Úristen, de mélyen elaludtam. Odakint még teljes a sötétség. A szobában olyan fülledt és különös illat van. Alighanem felkelek. Sokáig aludtam, Roland? Roland: Nem tudom. Laura : Hány óra? Osvald: Nem aludtál fél órát sem. Laura: Oh, akkor még visszafekszem. Roland, gyere, bújj oda hozzám te is! Roland: Ezt hogy érted? Laura: Úgy, hogy feküdj le velem. Roland: Úgy igazándiból? Laura: Miket beszélsz itt? Gyere már! Roland: Ezt komolyan gondolod? Laura: Micsodát? Roland: És nem bánod meg utána? Laura: Micsodát? Roland: Hogy le akartál velem feküdni. Laura : Te becsíptél? Osvald: Dehogyis, még azt a fél üveget sem ittuk meg. Laura: Roland, megszáradt már a csizmám? Roland: Ez a te csizmád? Ez még nyirkos. (Laura leül. Szünet. Roland fölveszi a cipőjét, öltözik.) Megyek, kissé kiszellőztetem a fejem. {Távozik.) 8. jelenet Osvald: Nagyon komoly fiatalember. Van jövője. Laura : Hová ment? Osvald: Gondolom, friss levegőre vágyik. Laura : Mit mondott neki? Osvald : Főként rólad beszélgettünk. Laura: Rólam nincs mit beszélni. Mivel szédítette? Olyan furcsa volt. Aggódom érte. Hová ment? Osvald: Ővele minden rendben van. Azt mondta, megy, és kiszellőzteti a fejét. Én tudom, hogy ez így is van. Hamarosan visszajön. Laura: Félek. {Szünet.) Ne nézzen így rám! Osvald : Hogy mondhatsz ilyet? Laura: De ha egyszer olyan kellemetlen. 451
