Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - Jaan Tätte: Kereszteződés a főútvonallal avagy mese az aranyhalacskáról
Osvald: De azt nem adják ám csak úgy. Roland: Miféle pénz ez? Osvald: Amerikai. Roland: Azt kérdeztem, hogy honnan származik? Osvald: Mint ahogy eddig sem hazudtam neked, most is megmondom, hogy ez tisztességes úton szerzett pénz, és senki más nem tarthat rá igényt. Roland: Én mégis tudni akarom az eredetét. Osvald: Igazán bízhatnál bennem. Roland : Miért kellene bíznom benned? Osvald: Mert neked van lehetőséged rá, hogy nagy vagyont kapjál tőlem. (Szünet.) Jobb, ha nem mondom meg, honnan kaptam. Egyébként sem hinnéd el. Hadd idézem emlékezetedbe, hogy egymilliárd dollárról volt szó. Roland: De hiszen az lehetetlen. Osvald: Szép csendesen menj be a szobába és kukucskálj be néhány dobozba. Roland: (Bemegy és meglehetősen gyorsan visszatér.) Talán még több is van ott? Osvald : Van bizony. Roland: És mi lesz a fennmaradó összeggel? Bevágod a kályhába? Osvald: Még beszélnem kell előtte Laurával. Roland: Laurát nem érdekli a pénz. Vele lesz a legnehezebb. Osvald : Bocsánat. Most közbevető- leg, hogy mellébeszélésről szó se lehessen, hadd kérdezzem meg, mi megkötöttük az egyezséget! Megkapod az egymilliárdot és elfelejted Laurát. Úgy viselkedsz vele szemben, mint egy idegennel. A mai éjszaka a próbaidő. Reggel leszámolod magadnak a pénzt. Van mobiltelefonom, a városban vettem próbaképpen, ide rendelünk neked egy kocsit. Roland: Nekem is első dolgom lesz, hogy veszek magamnak egy mobilt. Osvald: Nem foglalunk írásba semmit. Ekkora összegnél az aláírás és a közjegyző pecsétje fabatkát sem ér. Még valamit pontosítok, minthogy ez rendkívül fontos. Kapsz tőlem ezermillió dollárt, és amikor meglátod Laurát, úgy teszel, mintha már láttad volna őt valahol, de nem emlékszel pontosan, hogy hol. Megértetted? Remek. Még könnyebbé teszem a helyzeted, minthogy a szó sem ér sokat, és én tudom, milyen nehéz kimondanod az igent. Tehát Roland, ha elfogadod az ajánlatom, akkor tizenöt másodpercig egyetlen szót sem ejtesz ki a szádon. Engedd át nekem az órádat. (Szünet.) Csupán erre az alkalomra. (Roland átadja az óráját.) így ni. Nos, megteszem az ajánlatom, óra indul. (Tizenöt másodperc szünet.) Osvald: (Örömmel.) Képzeld csak el. Elindultál egy születésnapra és egyszerre milliárdos lett belőled. Szívből gratulálok. (Kezet fognak.) A pénzzel ráérünk holnap, mondjuk, reggel nyolckor. Amennyiben megfelelően viselkedsz. Roland: És Laura? Osvald: Ki az a Laura? Roland: (Szünet.) Egy valamikori ismerősöm. Osvald:Igazán? Roland: Együtt jártunk óvodába. Osvald:Igazán? Roland: (Szünet.) Bölcsödébe. Osvald: Hogy néz ki? Roland: (Szünet.) Vörös bóbita volt 450
