Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Neszlár Sándor: Curriculum Vitae
szegődött mellém. Egy gyönyörűséges és öt masszív veszekedéses év után, tragikus hirtelenséggel autóbalesetben öröklétre szenderülő férjemet temetnem kellett. Szegény mindig szeretett volna, de nem tudott azzá lenni! Második férjemet, iíjabb Szép Nándort, a mindig figyelmest, mindig segítőkészt, jólelkűt, gyermektelenségünkbe beleőrülve kénytelen voltam a tengeren túl is ismert pszichiáter, N. Szabó Alexander kezelésére bízni. Hűségemet csak a törvény előtt gyakorolva a mindig szeretni tudó, Európa Cirkusszal turnézó kaszkadőrrel, Rudel Leonnal jártam a világot. Hét feledhetetlen év után terhességemtől megrettenve, közös vagyonúnkkal és a cirkusz Primadonnájával szökött meg. Jó fél év után gyönyörűséges kislánynak, Lilinek adtam életet. Ettől a naptól értettem meg, mi is az én életem értelme. Lilim öngyilkosságát kiheverendő, rövid viszonyba kezdtem K. Mihállyal, egy furcsa szerzettel. A világ túl szűknek bizonyult kettőnknek, K. ezt a tényt tettével is megerősítette. Magam körül mindenkit túlélve, orvosnőm, Cs. Margó viccesen még száz évet jósolt nekem. Napjaim nagy részében temetőket járok, hajt a farkas becsület!- 1 Nevem, mint a világszerte ismert balerinának, Lónyai Lilla. Csak ő ipszilon- nal írta. Születésem helye Buda szívében, *** kórház. Születésem napját, ezerkilencszázhatvankilenc, harminckét év választja el halálom napjától. Halálom természetellenességét, sem a református hitben nevelkedett édesanyám, Váradi Katalin, sem a katolikus hitben nevelkedett édesapám, Lónyai P. Éter nem tudták kiheverni. Önnön kezükkel vetettek véget életüknek. Életem hosszának önerőszakos megcsökkentését több mint tizenhárom év alapos és komoly végiggondolása előzte meg. Életem érdemi tizenhárom évét egy szanatóriumban, N. Szabó Alexander klinikáján töltöttem. ,.Ebben nincs semmi varázslatos, ez nem varázshely, medicina csak. Minden csak medicina...” - mondta egyszer N. Szabó. Bár nem igazán kristálytisztán értettem a végét. Szinte már-már második édesanyám Margó nővér, nyugtatgatott. Legyintve mondta: ,Nem köll mindent értöni!” A Doktor Úr javasolta, hogy foglalkozzam olyan dolgokkal, amik érdekelnek. Ettől a szótól értettem meg, mi az én életem értelme. Életemet az ön- gyilkosság eltörlésére tettem föl. Küzdésem alapját egy apróság tette ki: e két dolog, öngyilkosság és öngyilkossági kísérlet, nem ugyanaz. Én nem tizenháromszor voltam öngyilkos, hanem csak egyszer. Kicsi volt csak az esélyem, de úgy tűnt, kezdik megszokni a népek. Nem haboztam sokat, most már látom, egy kicsit elhamarkodott voltam. Szoktunk is nevetni ezen sokat anyával meg apával, meg azon, milyen fontosnak hisszük azt, amit életnek - nagy bötűs ÉLETnek - hívunk. Nincs jelen, csak múlt és jövő. A jelen csak egy pillanat. Az élet csak egy pillanat, az élet csak egy pillanaton múlik! Egy nyugodt, kevésbé zajos délutánt választottam. Azt hallottam, mond44
