Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 5. szám - Prágai Tamás: A prédikáló szék

Barátom, K...* tanyáján, ahol archeológiái feljegyzéseim írom (K...* valódi nevét bizonyos okból nem akarom elárulni), ebéd eló'tt és késő délután pedig a veteményeskerttel foglalkozom, mégis különösen nagy becsben áll előttem az a félhomályból kibontakozó hajnali óra. Hogy pontosan megértsd, mire gondolok, jellemeznem kell röviden szobámat (ezt a tanyaépület hátulsó fertálya felé eső kamrát), ahonnét éppen a diófára és részben a virágos-, részben a veteményeskertre látni.- Felesleges kitérő lenne - jegyzed meg.

Nem az! A babócsai porta udvari szobáját, ahol Osztrarduszt szállásolja el a szerviensek hadnagya, részben saját szálláshelyem mintájára alkotom meg.- És különben is: elegem van ezekből az ál-történelmi eszmefuttatásokból - teszed hozzá.

Már látom, hova akarsz kilyukadni: unod Osztrarduszt, engem, K...*-t és unni fogod Petrát, K...* kedvesét is, sőt, tovább megyek: le akarod tenni ezt a könyvet! Eszedbe ne jusson! Tarts ki legalább a nyolcadik fejezetig; ami homályban volt, ott fényre derül! Ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél4, ellenben ússz az árral ellenben.

Vagy nézd ezt a férfiarcot, melyet markánsnak nevezhetünk, Osztrar- duszét, amint az udvarház cselédajtajában áll, ahonnét a kertre és a trágyadombra látni, aki példaképem: és mégis hátrálni kezd, mint aki szívében gyáva, és mégis visszalép a házba. Nem belép, hanem visszalép ez a tipikus rák karakter. Nem fordul meg, egy darabig hátrálva halad még a folyosón a már ismert fordulóig, mely lényegében a ház középső traktusa, ahonnét jobb kéz felé az „elülső ház” (Osztrardusz és még egy vendégszoba, valamint a kulcsár szobája), bal kéz felől konyha és két konyhából nyíló szoba található. Házigazdámat, K...*-t és kedvesét az első házban kell elhelyeznem, a velem szomszédos szobában; tőlük egy fél méter vastagságú döngölt agyagfal választ el, amely egyben hangfogóként szolgál: hangos szeretkezéseiknek (sejtés szinten) mégis fültanúja vagyok. A sokat sejtető motozást (bútortologatáshoz hasonlítanám) bizonyos, nagyjából kiszámítható idejű csend követi (időtartamát nagyjából a második hét vége felé már meg tudom saccolni), majd a csúcsponthoz közeledve jellegzetes, női majd férfi ordítás: ritkaságnak tartom, hogy egy szerelmespár mindkét tagja ordítva élvez, bár ez a jelenség nőknél állítólag gyakoribb. Barátom kedvese, Petra, sikoltozik szeretkezés közben, K...*- ból viszont mély, artikulálatlan torokhang (hörgés) szakad fel a vége felé, mindössze négyszer vagy ötször, de egyre erőteljesebben. Barátom képességeit jobban értékelem, mióta többször is tanúja voltam, hogy Petra sikoltozása kétszer is hallatszott majd elhallgatott, míg harmadik alkalommal - az esemény záróakkordjaként — két szólamban ért véget az élvezetes koncert.

Az első ajtó tehát a folyosóra, Osztrardusz szobájának apró, vasráccsal megerősített ablaka viszont a kertre néz, mint említettem. A berendezés puritán: ágy (a fal mellett), egy óriási szekrény (komód?), és egy íróasztalként szolgáló asztal az ablak alatt. A kert látványa nem elhanyagolható érzelmiesztétikai tényező. A szemléletet a látvány határozza meg, és ez nem csak jelképesen értendő. Igaz (és nem lehet véletlen), hogy tevékenységemet — a

4 Gál 6,1., ld. még Jak 1,12.

418