Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Szabó Endre: Magyar etüdök
jegyzendő, hogy e kevés kivételtől eltekintve minden verse szimultán ver- selésű.) Első látásra is feltűnik, hogy a 114 kis vers szinte mindegyikében változatos ritmusok vannak jelen. Nyilvánvaló, hogy a költő verstani, ritmikai szempontból nem „sorban”, hanem „versszakban” gondolkodott (lásd levél Ba- bitshoz!). Ugyanakkor nagyon fontos az általa magyarosnak nevezett versformáról mondott véleménye is. Bár a Fabula (másutt Mese) nem ebben a ciklusban szerepel, mégis sok szempontból mérvadó lehet az a gondolat, amelyet Weöres e költeménnyel kapcsolatban kifejt. Erről a versről a költő egy rádióműsorban elmondja6, hogy annak minden sora az ősi hetes valamiféle változata: Szembejön a másik hegy — ez egy magyar hétszótagos, az Egy hegy megy pedig „ugyanannak egy összevont alakja: eegy / heegy / meegy, / — szóval benne rejlenek tulajdonképpen a hiányzó szótagok is. Mint ahogy ezek a sorok: Ordítanak ordasok: / Össze ne morzsoljatok! / - szintén hetesek: Ecu is heegy / Tee iis heegy / Nekünk ugyan egyre megy / - szóval csupa hetes, csak olykor össze van vonva; ott is, hogy: Eén iis heegy / Tee iis heegy — csak néhol összehúzódik a hetes”. Sok van ilyen a Magyar etűdökben is. Pl. a 17. számú Van-e szoknya eladó... kezdetű versben: nyárba-télbe jóóó?, vagy a versszak végén: üsse meg a kóó'ő. (2/2/1) A kérdést egy más nézőpontból is megvizsgálhatjuk. Éppen a poliritmia, a többritmusosság szempontjából. Arról van szó ugyanis, hogy a ciklusban az egyértelműen ütemhangsúlyos versek megfelelnek a szimultán ritmus, más néven a keresztezett verselési formák valamelyik esetének, tehát ún. tiszta szimultán, kevert ritmusú vagy ötvözött versek. Érdekes e versciklust egyvégtében elolvasni. Az olvasónak olyan érzése támad, mintha valamilyen gyermekvers-népdalokat olvasna, amelyeknek egy részét el is lehet énekelni. Egy-egy ismert népdalra, vagy Sebő Ferenc és mások népdalszerű dallamaira. Egy tv-programban, majd a Sebő-együttes klubjában készült műsorban az énekelt versekkel kapcsolatban mintegy verseinek ritmusvilágát mutatja be: „...örömmel hallgattam a Sebő-együttes produkcióját. Elsősorban erősen ritmizált verseimet választották ki. Érdekes, hogy milyen értő kézzel nyúlnak az aszillabikus szövegekhez: Ki barna, ki szőke, / sose fuss előle. Kevés olyan szöveget használnak fel, ahol a szótagszám és a ritmusképlet paralel átfedésekkel halad. Mint például a Gyöngy az idő, vándoroljunk, / nincs szekerünk, / bandukoljunk. Aszimmetrikus versek csak kivételesen fordulnak elő versválasztásukban. Jobban szeretik az aszimmet- rikusokat: Túl, túl, messze túl, / mi van a hegyen messze túl, - ... ahol két erőteljes hosszú szótagra egy egész sor rövid szótag jut a következő sorban. A túl, túl-ra az felel meg, hogy mi van a hegyen. A megzenésítéseknek egyébként kitűnő ritmusa van”.7 A költő szerint ezekben az esetekben arról van szó, hogy a sorok belső ütemszáma kötött, szótagszáma azonban változó. Hasonló egyébként a Magyar etűdök ciklus verseinek többsége. Ilyen például a 63. vers: Pettyes kata, szállj, szállj 4/2 toronyra, tetőre: 3/3 hol a falu, hova visznek 4/4 engem esküvőre'? 2/4 355
