Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - Kecskés András: Sármányfuvola, báránycitera

szöveg szólamtagolódásából adódó ütemekkel. A zenei ütemmérés átveszi az irányítást, anélkül, hogy teljesen kiszorítaná a szimultán versforma eredeti alkotóelemeit.

Itt szeretném felhívni a figyelmet egy olyan jelenségre, amelynek létezéséről rendíthetetlenül meg vagyok győződve, eredetéről, hatásáról és jelentőségéről azonban inkább csak tűnődni szoktam. Ez pedig az aranymetszésnek nevezett szerkezeti arányérték tényszerű megnyilvánulása a költői művek egy számottevő részében, beleértve egyes népdalok szövegét, illetve dallamvezetését, dallamritmusát is. Ez utóbbiakat most mellőzve hadd szedjem csokorba néhány jellegzetesen szép Weöres Sándor-i ritmuskompozíció példáit, itt-ott az értelmezés lehetőségét is felvillantva.

Tudván, hogy az aranymetszés szorzószáma 0,618, az előbb idézett Hegy- tövi árnyas fák... 5 verssorában értelemszerűen a 3. után, a zenei ritmuskép 8 ütemében pedig az 5. után húzódik az aranymetszet. Az érintett szövegrész tehát egyértelműen a soráthajlásos álom I száll szószerkezet. Vajon nem itt van-e a nominális, statikus nyitóképpel szembeállítva a fellebbenő álmok mozgását kifejező egyetlen igei állítmány (száll)? És nem itt lódul-e meg az ütemmérő zenei ritmus is, az előzmények alapján várható három negyedszünet helyett a „s

záll puha szárnyon" adóniszi alkatú rímválaszával?

A Valse triste 28 sorának aranymetszete a 18. sor kezdetén húzódik: Lányok sírnak a házban. Pontosan itt vált a ritmus is; a síró lányok említésekor szólal meg a vers lassú angolkeringőjének első, sorkezdő 2 szótagú üteme:

J J I J J J I J J

Weöres ritmikájáról szólva már-már kötelező hagyomány a Galagonya (Őszi éjjel I izzik a galagonya..., R 99), valamint a Hold és felhő (Árok mellett I üszkös a fadereka...) összehasonlító elemzése.29 Vessünk egy-egy pillantást a két karcsú versszöveg aranymetszetére! A 16-16 sor számított aranymetszete 9,88, vagyis a 10. sor végére esik (fátylat ereszt). Pontosan itt torpan meg a ritmus. Az ütemmérő szimultán versforma logikája szerint itt ismét a futa- modi-alkatú (u u u u) galagonya vagy azonos szerkezetű rímpárja következnék. Ehelyett azonban sorvégi szünet áll be. A költői kép világrendjében titokzatos átlényegülés történik: a holdfényben pirosán izzanak a galagonyaszemek, a tüskés, magányos bokor pedig fátyolos leányarcot ölt, érzelmi kitörésbe oldva a vers képi, hangulati és ritmikai feszültségeit.

A Hold és felhő ütemmérő szerkezetének ritmikai váza a Galagonyáéval azonos, az eltérés azonban már az első sorban feltűnik: négy testes, súlyos hosszú szótag szolgáltatja a 4/4-es zenei ütem metronómjelzését (Árok mellett). A fadereka még a galagonya pontos ritmikai megfelelője, ám az egeken át és a hegyeken át szövegrész már nem futamodi-szerű. A 10. sor végén az aranymetszet itt is meglepetést tartogat: zakatoló középsorok helyett itt három hosszú szótag kapaszkodik fel a természetes mondathanglejtés létráján, aztán mintegy megáll, szünetet tart, körülnéz (fölmásznék) ... Az árok mélyéről indított verskép ,főhőse” képzeletben, feltételesen megkísérli a lehetetlent: a mennyei magasságban kergetőző hold és felhő nyomába szegődik. Vágyak és félelmek villódzanak a versbeli álomkép kisvilágában. A kitörés, a csodás fölemelkedés lehetősége azonban merő ábránd. Az üszkös, korhadt, pusztuló fatörzs baljós előjele közelebb visz a valósághoz. Gyermekvers? Játékvers? Rit348