Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - Kecskés András: Sármányfuvola, báránycitera

mikai stúdium? A magam részéről tiltakozom! Világteremtő, nagy költészet ez a javából.

Természetesen, ahogy Ady nem mindig szimultán verset, Kassák nem kizárólag szabadverset, úgy Weöres sem csupa ütemmérő verset írt. Félrevezető azonban az a szemlélet is, amely ezt a verstípust csak az óvodai köztudatba beszivárgott ,bájos” csevegésekben, szellemes ujjgyakorlatokban hajlandó észrevenni. A költő ritmikai pályaképe egyelőre megíratlan, de tény, hogy életművében az ütemmérő szimultán verstípus kezdettől fogva jelen van.

Testet ölt a Lidérc 1934-es falusi életképében, amelynek 5x4 verssorában a 4/4-es zenei ütem 9 mértékváltozata fordul elő. Leggyakoribb az adóniszi alkatú, 5 szótagú sor (8-szor). Maga a lidércfény kétszer villan fel, tükrös szerkezetű (J J> I J> } J), a belső hangmegfelelések szempontjából is figyelemre méltó sorokban (hajlik a lila láng, illetve Táncol a lila láng).

A részeg apa négy esetlenül hosszú szótaggal botlik (lépcsőt vétett), a szerelmes ifjú viszont egyedi alkatú, amphibrachikus - szinkópás ritmussal (J> J jK I J J) szólítja a párját (Siess ki rózsám).

Szimultán sorváltó ditliirambus az 1937-ből való Dávid tánca. Semmi köze a gyermekek világához: férfiasán szilaj életöröm csap át benne elragadtatott Isten-dicsőítésbe, majd ringatózik át „az árnyak hajlékába”, a halálba, miközben a költeményt közrefogó keretsorokban

könnyühaju, koszorúshaju

ifjú leányok

lobogó lomb közt,

puha-füvü völgyben

borral, mézzel, nagy kosarakkal

mennek, mennek---A sorok ritmikai alkata rendkívül változatos, a szakozatlan versszerkezet sorváltó szabadversre emlékeztet, az ütemmérés azonban mindvégig, szinte dobogó következetességgel érvényesül.

Hogy pedig mindez mire való, azt hadd mondja ki maga a költő, a gyermekek körében is népszerű, ám korántsem gyermeteg versével (ME 38)!

Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján, arany égen ül a bárány, belezendít citeráján.

Piros alma szivem ágán, kivirí tó koronáján, aki kéri, neki szánnám, akinek kell, sose bánnám.

Mesebeli hangverseny a költői kisvilágban ... Sárga mellű, sárga tollú, vaskos csőrű aranymálinkó („a sármány”) arany ágon ülve fuvolázik - a földön. Arany színű maga az ég is, mint egyes középkori miniatúrákon. Az arany égen fehér felhő, citerázó fehér bárány ül. Nem egy a sok közül, hanem az egyetlen

349