Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Kecskés András: Sármányfuvola, báránycitera
a fuvarosok, a fekete dobosok a kerekeken éjszaka...).21 A hajdan proceleuzma- tikusnak nevezett (magyarul futamodinak becézett) négy rövid szótagnyi egység előbb előállítja és meghatározza önmagát, majd átveszi az irányítást, és magához igazítja az egész zengő kisvilágot. A Valse triste őszi hangulatképe az Első szimfónia négy évszakába van beillesztve.28 Itt nem négyes, hanem hármas tagoltság teremti a sajátságos hangzásszerkezetet (Hűvös és öreg az este. I Remeg a venyige teste). A kezdősorok hangsúlyrendje: j:IIII|IIItI. Verstani szerkezete: 3 II 3 I 2. Zenei ütemszerkezete: jjjljjjljj. Itt azonban a hagyományos, klasszikus versláb- és kólonnevekkel már nem sokra megyünk: a tribrachisz (u u u) és a trocheus (— u) felsejlik ugyan, de nyelvi megvalósulásuk egyáltalán nem következetes. Más, összetett, ütemmérő szimultán ritmustörvények alakítják a sorokat. Még színesebb és gazdagabb A tündér (Bóbita Bóbita táncol...) hangzás- világa. Sokan, sokféleképpen elemezték már Bóbita tündértáncának ritmusát. Egy biztos: a zeneiség itt sem egy adott, kész képlethez igazodik, hanem születik. Ugyanaz a koriambusi-anapesztusi alkatú időmérték kavarog ebben a versben, mint Radnóti Virágéneké ben {játszik a gyenge szirommal”), csak persze tragikus felhangoktól mentes, simán gördülő megvalósításban, emelkedő („auftaktos”) sorkezdetek nélkül. Hagyományos időmérték szerint haladva különféle elvi-logikai problémákba ütközünk (beolvad-e vagy megmarad a Bóbita név daktilusi szólába; van-e a versben tómé típusú metszetkapcsolás; igaz-e, hogy két, alapvetően különböző sortípus váltogatja egymást stb.). A zenei ütemmérést azonban mindez a legkevésbé sem zavaija: 6/4 J J> } J J> J> J J A vers születésének felsejlő folyamatát figyelhetjük meg a Hegy-tövi árnyas fák... mindössze 5 sornyi, ugyancsak 4/4-es ütemű ritmuskompozíciójában (ME 34). Hegy-tövi árnyas fák, J J J | J zúgó szép hársfák, J J J J 1 J rajtatok álom J J>J> J J száll puha szárnyon, J J J hegy-tövi árnyas fák. J J>J> J J 1 J A kiegyensúlyozott, tetszetősen megformált ritmusképletet kölcsönös megfelelések sorozata hívja életre. A kezdősor ereszkedő hanglejtésű felező hatosa itt egészen más, mint a Száncsengő esetében: két rövid szótagja határozottan elüt a környezetétől. A második sor csupa hosszú szótag: mintegy metronómjelzésül szolgál a ritmusértelmezéshez. A verskezdő, daktilusi alkatú ütem- lábazás visszatér a két rövid sor elején. A rímpár (álom - szárnyon) mintegy kijelöli a zenei ütemek méretét, melyek már nem feltétlenül esnek egybe a 347
