Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Kecskés András: Sármányfuvola, báránycitera
súlyos ütemek különféle időmértékkel való megtöltése”.17 Nyilvánvaló azonban, hogy bármily szabadon értelmezzük a klasszikus görög-latin vershagyomány elemeinek kombinációit, Weöres ritmikájában még mindig marad valami magyarázatot igényló' újdonság. Ezt a magyarázatot Szepes a költő keletázsiai kapcsolataiban, ismereteiben, fordítói gyakorlatában vélte megtalálni. Szerinte a Rongyszőnyeg egyes darabjai „tagadhatatlanul moraszámláló versek”, melyeknek ritmikai szerkezete a szanszkrit ganavritta-verselés 4 mora értékű, változó felépítésű ritmusegységeire vezethető vissza.18 A Weöres-vers ugyanakkor szimultán jellegű: lényege szerint nem más, mint „hangsúlyos ütem, időmértékes lábak és moraszámláló elv páratlan egybeszövése”.19 Nem zárhatjuk ki, hogy Weöres költői ritmikájára valóban hatással voltak az általa jól ismert keleti minták. Gyakorlatában azonban csak kivételesen fordul elő ezek közvetlen, tudatos alkalmazása. Szepes Erika felismeri a hangsúlyos ütemek szótagjaiban érvényesülő időmértékes rendezettséget, de nem veszi figyelembe, amit Hajdú András megsejtett és Kenyeres Zoltán elfogadott: hogy Weöresnél az ütem fogalma is átértékelődik, minthogy benne „az idő- mértékeshez hasonló viszonyok keletkeznek”.20 A moraszámláló értelmezés épp ezt a szemünk láttára, fülünk hallatára való keletkezést mellőzi, amely pedig a Weöres-ritmika egyik legjellemzőbb sajátossága. Más tekintetben viszont Szepes Erika minden korábbinál teljesebb és hitelesebb képet ad Weöres ritmikájának tartalmi vonatkozásairól, a ritmusnak a költői világkép közvetítésében játszott szerepéről. Találóan állapítja meg, hogy Weöresnél a különféle ritmikai elvek ötvözése is ,a világ egyneműségét hirdeti”, valamint hogy nála „nemcsak a nagy versekben történt meg »a világ teremtése«, hanem a miniatűrökben is, sőt, azokban kezdődött”.21 Hajdú András 1956-os tanulmányára visszatekintve saját felelősségemet is el kell ismernem. Bár egyetemi óráimon már jó 10 éve az ő sejtésének szellemében tárgyalom Weöres ritmikáját, e kérdés filológiai tisztázására mindeddig nem tettem kísérletet. Mindössze annyi történt, hogy az ütemmérő szimultán verselés általam ajánlott megnevezését 1997-ben a Pannon enciklopédiában, majd 1998-ban az Irodalomtörténeti Közlemények ben — értelmezés és hivatkozás nélkül - leírtam.22 Örömömre szolgál, hogy mulasztásomat most pótolhatom. Hajdú András a gyermekvers kategóriájába sorolta mindazokat a műveket, amelyekben a „harmadik magyar versrendszer” sajátosságait vélte felfedezni. Összehasonlító szövegpéldái között is szerepelnek gyermekdalok, mondókák, regösénekek. Ez az észrevétel azért is fontos számunkra, mert szükségtelenné teszi a távoli, kelet-ázsiai eredeztetést. Kiss Áron nemrég újra kiadott Magyar gyermekjáték-gyűjteményében is szép számmal akadnak a jelenség hazai előzményének tekinthető szövegek. A ritmikai rokonság első hallásra is nyilvánvaló:23 Húzd, húzd magadat, Én is húzom magamat, Szél fújja pántlikámat, Harmat veri a szoknyámat. Csip, csip, csóka, Vak, vak róka. Komám asszony, adja kölcsön szekerét! Nem adhatom kölcsön, Mer’ a tikok ülnek rajta. Hüss, hüss, hüss! 343
