Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - Kecskés András: Sármányfuvola, báránycitera

Mit bizonyít ez az összefüggés? Annyit feltétlenül, hogy a mértékkapcsoló kettős ritmus nyelvünk hangzásszerkezetében eleve adott lehetőség, bár önálló, szimultán versrendszerként csak Ady költészetében ismertük fel. Ugyanakkor azt is megfigyelhetjük, hogy itt nem általában a szimultán verselésről, hanem csak ütemkapcsoló, szó- és szólamlábazó változatáról, sőt, annak is egy viszonylag jól elkülöníthető fajtájáról van szó. Van-e nyoma költészetünk történetében a gyermekdalok és a Weöres-ritmika közötti történeti hídverés- nek? Beható elemzés nélkül is állíthatjuk, hogy igen. Ma már iskolai alappéldának számít Csokonai dala, a Tartózkodó kérelem, a maga korában példátlan, teljes szimultán ütemkapcsoló jónikus kólonjaival. Még közelebb áll azonban témánkhoz a Dafnis hajnalkor, mely ugyan zenei dallamot követ, de oly híven, oly mesterien kezelt nyelvi eszközökkel, hogy akár a weöresi értelemben vett verskeletkezés példája lehetne. Zenei alapüteme ugyanaz a 3/4-es molosszus, amelyet a Száncsengőbői minden óvodás ismer. Ennek szünettel kurtított, illetve aprózással szöktetett mértékváltozatai szövik a dal sorait (— ------, — A A, u u u u —, — u u —,------u u), versszakonként ismétlődő,

a

kár „moraszámlálásnak” is minősíthető rendezettséggel.

Szép hajnal! emeld fel földünk felett----------1-----------1-----------1 — A A

Az egek alatt tündöklő szent fáklyádat, uuuu — I----------1-----------1 — A A

B

ársonyban idvezli majd napkelet ----------1-----------1----------1 — A A

A

z aranyozott felhők közt szűz orcádat, uuuu — I----------1-----------l-AA

A madarak koncertjei tisztelnek már, — uu — I-------uul----------1 — A A

S

ok fa tetőn éneklő fülemüle rád vár. — uu — I----------luuuu — I — A A

J

er, vedd el Fényeddel ----------1-----------1

A még iszonyú égnek gyász ruháját,------uul — — — I-----------1 — AA

H

ogy messze Szélessze ----------1 —-------1

A mord éj fekete homályát! - ----------luuuu — I — AA

M

ás összefüggésben, más-más sajátosságokkal, de lényegüket tekintve ugyancsak a hagyományos versrendszerek feletti, szimultán szerkezetben kibontakozó zenei rendezettséget mutatnak olyan művek, mint a Szondi két apródja, a Laodameia egyes részletei (Ott semmisem éled és semmise pusztul / s mert semmisem él, örök ott, ami holt), Radnóti Virágéneke (Tűnik, lehunyod szemedet, / árny játszik a pilla felett) vagy a kevésbé ismertek közül Ady: Papp Viktor valceréhöz. Idézet az utóbbiból, fülledt, századeleji kávéházi hangulatot sugalló 3/4-es ütemben, a Valse triste „öreg estéjére” is gondolva:

344