Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - Tüskés Tibor: Weöres Sándor és Martyn Ferenc

ményben már szerepel a Kenyeres Zolinak című vers (Kenyeres Zoltán 1939- ben született), amely kötetben az 1946-os Gyümölcskosárban olvasható először, továbbá a Csillag süt a szeder-ágra kezdetű vers ekkor még egyetlen négysoros strófából áll (ezt a Bóbitában egy új, négysoros versszak előzi meg, és mindkét versszakot két-kétsoros, azonos refrén követi), nem beszélve arról az árulkodó változásról, hogy a kéziratban szereplő „Isten ege betakarja” sorból a Bóbitában 1955-ben (!) „Nyár-éj ege betakaija” lesz. A húsz Weöres-vers kéziratában további - filológiai szempontból érdekes - szövegvariációkat találunk, amelyek azt jelzik, hogy a költő a versek szövegén később kisebb- nagyobb változtatásokat végzett. Például: „ne eressz el, kicsi bátyám” > „ne bocsáss el, kicsi bátyám”; „Ha a lomb közt” > „Ha a falomb közt” (Ha vihar jő a magasból)-, „tél fátylán halkan ring” > „tél csendjén halkan ring”; „tél fátylán távol ring” > „tél öblén távol ring” (Szán megy el az ablakod alatt)-, „vad színű csillag” > „tűz-színű csillag” (Esti felhők)-, a Potyka, harcsa című vers pedig később egy új, Bolygó zápor... kezdetű strófával bővült a Magyar etűdökben. Weöres kézírása, a betűk formálása is arra mutat, hogy a verseket a költő a negyvenes évek első felében másolta le a festő számára.

Bár Martyn a magyar és a világirodalom számos kiváló alkotását, lírai és epikai műveket egyaránt illusztrált, a Weöres-Martyn közös gyerekverskötet nem született meg. Földi Margit emlékezete szerint részben a festő betegsége, részben más irányú elfoglaltsága, a nagyobb szabású munkák akadályozták meg a terv realizálását. Martyn életművének ismeretében hozzátehetjük: Martyn művészi világától, egész festészetétől mind az eredeti gyermekrajzok hangulata, mind az ál-gyermekrajzok stilizált világa - amivel például Bálint Endre kísérletezett - távol állt, és gyerekeknek szánt könyveket sosem illusztrált. Weöres azonban tudta, hogy ezek a versek illusztrációt kívánnak. Ezért, amikor feleségének fiatal házas korában, 1951-ben ajándékként lemásolta a Magyar etűdök száz darabját, a verseket saját rajzaival kísérte. Amikor pedig gyermekversei a Móra Kiadó gondozásában könyvalakban megjelentek, a kiadó kiváló magyar művészeket - Hincz Gyulát, Szántó Piroskát - kérte föl, hogy Weöres Sándor gyermekverseit illusztrálják.

Az ötvenes évek sem Martyn művészetének, sem Weöres költészetének nem kedveztek. Martyn műtermének dolgozik, absztrakt képeiből nem rendeznek kiállítást, illetve másodlagos megbízásokat kénytelen vállalni, mint amilyen a Változatok a kuruc korról című festménysorozat. Weöresnek A fogak tornáca (1947) után nem jelenik meg új kötete, főként a műfordításnak és műfordításból él. Ha a személyes találkozás alkalmai megritkulnak is, figyelnek egymásra, tudnak egymás munkájáról. Ennek egyik jele egy utóirat, amelyet egy Takáts Gyulának írt Martyn-levél végén olvashatunk. Az Új írás 1964. 2. számában jelent meg Weöres Sándor nagy visszhangot és fölzúdulást keltő verse, az Antik ekloga. Martyn azt kérdezte Takáts Gyulától: „Olvastad W. Sanyi versét az Új írásban?” A levél nem árulja el Martyn véleményét, de a kérdésből inkább a csodálkozás és meghökkenés, mint a költővel azonosuló álláspont sejthető.

A hatvanas évek végén készül Martyn csaknem hatvan lapból álló Berzsenyi-sorozata. A rajzok a költő életének eseményeit, emberi kapcsolatait jelenítik meg. A rajzsorozat lapjai eljutottak Weöreshez is, és bizonyára ezek a rajzok ébresztették föl a költőben a gondolatot: Martynt kéri meg, hogy a

336