Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - Cs. Varga István: "Beszédes képek"

címmel folyóiratot indított. Büki szerkesztette a lap irodalmi és képzőművészeti rovatát. Több emigrációban élő költő és író műveit jelentette meg. Többek között hosszú idő után itt jelentek meg először Tollas Tibor és Vezényi Pál írásai is. 1992-től Büki Attila a Magyarország című hetilap kulturális rovatát szerkeszti, majd a lap munkatársa lesz. Egy éven át a Heti Újság című lap szerkesztője volt. Rendszeresen írt a Szolnokon megjelenő Nagy alfáid, című lapba, amelynek főmunkatársa is volt. 1994 őszén Nép-barát címmel új lapot indít a Literátor Lap- és Könyvkiadó felkérésére. De amikor 1995-ben a kiadó elveszítette támogatóit, a lap kiadását is megszüntette. Büki Attila ekkor abbahagyja az aktív újságírást, az alapítványi fenntartású Róth Miksa Üvegmúzeum vezetője lesz, amelyet azonban 1997 elején bezárnak. Ezután a közügyektől távol, érdligeti házában él, ír és fest.

Magyar Határ (1998)

1998 nyarán jelenik meg újabb verseskötete Magyar határ címmel. Mottója a költő nehéz léthelyzetében is pozitív életszemléletet, holtig tartó, másokat is biztató, bátorító reményt sugall: „nem érzékelem / hogy hamar jöttem / s korán távozom / jól tudom / örök az alkony kéke / s mire megérek / por és hamu lesz homlokom // hóemberesedő hazámnak / odadobtam már nemegyszer titkaim félelmeim / jól tudom / aki eljön otthonról hazáig / a szívedbe fogódzik / s velem lesz mindhalálig.

A Magyar határ címválasztás mélyen tudatos, a határ és jelzője is sokrétű jelentéstartalmat foglal magába. (Ottlik Géza: Iskola a határon című regényének kőszegi asszociációit, történelmi és emberi sugallatait is sejteti.) Büki Attila ebben a kötetben teszi közzé verses naplóját, amely születésétől kezdődően 1975-ig rögzíti önéletrajzát. Az önéletírás helyszínei a Dunántúl legnyugatibb részeit, a „határ”, a „vasfüggöny” közelségét jelentik, amelyet akkor térben nem, csak szellemiségben lehetett túllépni. Ezt tudatosítja már a hetvenes években írott versében is: „a határokon túlról is bokrok radaroznak...” (Amikor szélfútta szavakba kezd az ember).

A Sopronba bejáró diák megtapasztalta a határsáv karanténozó akadályát, bizalmatlanságot, félelmet árasztó jelentéstartalmát. Szárnyverések mindenkorra című verses naplójában, zenei kifejezéssel szólva a dúr és moll, vagyis a kemény és a lágy hangnemek, hangsorok váltakoznak egymással. Képversbe sűríti, szinte tördeli szokatlanul személyes élményeit, az őt körülvevő társadalomról kialakított, költői tudatvilágba érzékített felismeréseit: ,jön a katona a határsáv belépőt megtekinti / ó Magyarország / ó Ausztria / ó Scarbantia / sínút a határsávon.” Miközben idős emberek arról mesélnek, hogy ezer évig ott nem volt határ, hogy Trianonig, de még utána is két évtizeden át gyalog és kerékpárral jártak át a határon túlra került falvakba, városokba, egészen Bécsig, hogy megtermelt árúikat eladják, vásároljanak.

A Magyar határ első ciklusának címadó verse: Országokat falatozó időben. A vers megírását többek között egy, ma már tragikomikus anakronizmusnak tűnő incidens is motiválta, hogy szerb nacionalisták olyan térképeket helyeztek el a budapesti metró lépcsőin, amelyek Jugoszlávia északi határait a Balaton déli partjával jelölték. Korjellemző hatalmi és szellemfeszítő viszályról, a „médiaháborúról” adnak hírt A falióra, a Hajaj és az Angyal száll című versek. Azokat ostorozza, akik felerősítik a hangzavart, akik mintha am330