Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - Cs. Varga István: "Beszédes képek"

pártvezetők. „Hétszeres JAJ-t tanul” ekkor a költő, nincs hús, kenyér sincsen, elveszett a szabadság, egy egész nép ellen folyik a megtorlás.

Az emberek azonban nem hallgattak, titkos szolidaritás fűzte egybe a lelkeket. Felidézték az 1945 előtti Büköt, a falu kulturális életét, szerveződéseit (énekkar, sportkör, olvasókör, színjátszó kör stb.). Emlegették Felsőbüki Nagy Pált, Széchenyi küzdőtársát, a jobbágyfelszabadítás, a magyar nyelv ügyének szószólóját, akihez Berzsenyi írt ódát, akinek nevét addig kimondani is tilos volt: „tutul a szél / kotyog a kiszikkadt / öregasszony-világ // felszökik a föld alól / hallgatni nemzete nyelvét / — »a magyar Cato« — / Felsőbüki Nagy Pál.”

Helytállásra int a múlt ezen a tájon. Felsőbüki Nagy Pál, a reformkornak, az emelkedő nemzet hőseinek, azoknak a reformereknek volt példaképe, akiknek az üdvösség és a magyarság ügye egyet jelentett, akik a haladás gondolatát, a magyarság érdekeit ékes magyar nyelven védelmezték, akik nélkül Széchenyi eszméi nem válhattak volna valóra olyan tüneményes eredményességgel. (Méltán viseli Sopron vármegye reformkori országgyűlési képviselőjének a nevét Bük általános iskolája, Kapuvár gimnáziuma, és Sopron, Budapest egy-egy utcája.)

Büki Attila a soproni költőtársának és katonabajtársának, Schneider Lipótnak, valamint a grafikus Berkics Miklósnak ajánlotta a Rögtönzések a soproni Cézár-pince asztalára című versét. (Berkics Miklós szabadság és igazság iránti szeretetéért másfél évet töltött börtönben.) Aki repül címen korjellemző verset írt azokról, akik elhagyták a hazát, és allűrökkel színesedve, tört magyarsággal szónokolva tértek haza. Papkirály című portréversében állít emléket a soproni Kecske-templom plébánosának, Lantos-Kiss Autóinak, aki a költő szemlélettágító példaképe, apja helyett apja volt soproni diákéveiben.

A személyes élménykörökön túlra, a történelem változásaira is figyel a költő: 1956 után hamarosan „csendekbe dermedt Európa”. Idehaza létrejött a tankokkal kikényszerített politikai, és a ravaszsággal, megfélemlítéssel kicsikart kulturális konszolidáció. Megszaporodtak a hit nélküli közönyös emberek. Erkölcsi-szellemi romlásba zuhant az ország. 1956 mártírjaira utal: „miért is gondolna valaki / az arcra fektetve elhantolt / Diogenészre”.

Az Alkohol, hold és szenvedély van című vers tudatosítja az alkoholba menekülés egyik fő okát, az elfordulást a valóságtól, a megoldatlan problémáktól. A félelmetesre növekedett alkoholizmus az emberi, közösségi fájdalmak tompításának önsorsrontó eszköze volt, de a társadalom mintha erről tudomást sem akart volna venni: „Szögeket ráz a deviancia. A sárga házban fénytelenült fejeket borotválnak.”

Kényszerűen bújtatott gondolatokat sugall a háromrészes Monológok versfüzér, amely írók, művészek burkolt kifejezéseit rögzíti, végül a színpadfüggöny ad hírt ,p. sok kreált felvonulásról”, amelyet állampolgárinak nevezett, valójában hivatali kötelességből rendeztek, a keleti ortodox körmeneteket ateista, materialista alapra helyezve. A Jegyzetlap a Hungária kávéház asztalára című vers az ügyeletes mellébeszélőt szólítja meg: „Uram ezúttal állíthatom / hogy kevésbé tudta mit akar / de azt nagyon jól / hintette a semmibe.” A mellébeszélés álnok tettetés, az erkölcsi romlást, a közéleti felelőtlenséget hívatott elleplezni.

Babits Mihályra emlékezik Büki Attila Az előhegyi ablakok alatt című

327