Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Fábián László: Egy öreg garabonciásra (vers)
FÁBIÁN LÁSZLÓ Egy öreg garabonciásra SZEPESI ATTILÁNAK „Attila a hatvanba kajtat” - így nevet Weöres Sanyi rajta. A napot még Zsoli cifrázza: de nem az övé már a számla. Más üzenet is jő a címre, égből küldi Csanádi Imre. Fölbuzdul néhány ósdi söntés, végre földről szól a köszöntés; gúnyosan károgják a varjak: már költőnknek sem kell a hajlakk, odalett sámsoni sörénye, de nem a rímelő erénye, az üdv, a szent méreg: poézis - (vegyül bele üröm de méz is). Hát a foci? nos, az meg úgy fest, hogy labdába se rúg az Újpest. Marad hát a tavasz vigasznak, majd nekivághat Las Vegasnak! Addig látcső - a gyurgyalagra; hatvanadszor esik valagra, mégsem aggályos baja láttán: jeu sui... que plor e vau cantan. 317
/
