Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 1. szám - Károlyi Tamás: Élet a Marson

ő, mit mond?” „Azt mondja, szeret.” .Akkor ne félj tőle. Talán tényleg csak baleset volt. Viszont, ha kedvelitek egymást...” „Igen, tudom.”

Szörnyű. Semmi másról nem szól az élet, csak a nőkről? Még szerencse, hogy vannak jó zenék, mert megőrülnék! így legalább pár órára ki tudok békülni a helyzettel. Micsoda egoizmus! Néha rájövök, milyen felszínes a gondolkodásom.

Silent és Joda is benéztek ma délelőtt valamikor, fél órát dumáltunk új lemezekről, koncertekről, ki mit ad kinek kölcsön, satöbbi. Joda megszerezte például Kid Loco: A Grand Love Story című lemezét. Ajánlom mindenkinek.

Az előbb benézett a nővér, és azt mondta, kapcsoljam le a villanyt, mindjárt éjfél. Rögtön, válaszoltam. Balomon a törött lábú most megszólal. Almában beszél. Mindkét lába combig gipszben, drótok tartják a levegőben.- Nyámumnyeee... tyüvityűűű... nyámumnyeee... - mondja.

Autó ütötte el. Egy Fiat Punto. Ezt ő maga mesélte. A parkolóautomatánál állt, jegyet akart venni. A szemközti oldalon éppen leparkolt egy Renault, a sofőr hátranézés nélkül kivágta az ajtót. Pedig ha hátranézett volna, látja, hogy biciklis öreg néni közeledik tekintélyes sebességgel. Csattanás, kiáltás. A néni a földön. Mindez meglepte a mögötte haladó Fiat Puntóst, aki éppen előzni akart. Most azonban megijedt és balra rántotta a kormányt. Felszaladt a járdára egyenesen ágyszomszédom lábának.

Jobb oldalamon az ürgéről nem tudok semmit. Mióta behoztak, ott fekszik eszméletlenül. A nővér mesélte, hogy súlyos agyrázkódása van. Délutánonként mindig meglátogatja egy elegáns, negyvenes nő, csak ül mellette, fogja a kezét és hallgat.

Megpróbáltam megkínálni a csokival, amit Laura hozott tegnapelőtt, de nem tudtam megszólítani, nem hallotta leghangosabb suttogásomat sem.

Pedig nagyon finom csoki. Nugáttal töltött Lindt-tejcsoki. Amint megláttam, tudtam, hogy Ő küldte. így is volt. Csak Ő tudja, hogy ez a kedvencem.- Azt üzeni, talán benéz hétfőn, addig is ezt küldi — tolmácsolta Szavait Laura.

„Koszi. Mondd meg neki, hogy koszi.” - írtam vissza.- Rendben - nevetett. - Mi van veled?

.Eltekintve attól, hogy átszúrt rekeszizommal fekszem a kórházban, csodásán. Gyógyulok.”- Oké, oké. Fanni volt bent?

„Még nem. Gondolom, fél bejönni.”- Nekem azt mondta, mindenképp benéz. Talán majd később. - Vállat vontam: lehet.- A Noémi teljesen ki van akadva. Azt mondja, ő figyelmeztetett, hogy a Fanni nem teljesen százas, de te is csak a farkad után mész.

Ezen röhögnöm kellett. Márpedig, ha az ember nevet, nem számít arra, hogy éles nyilallások hasítanak az oldalába. Összegörnyedtem fektémben. Könnyek szöktek a szemembe. Mindenféle görcsök rángattak.- Bocsi! Ne haragudj! Bocsi. Elfelejtettem.

„Mi van a fősulin?” - írtam, hogy mutassam: jól vagyok.- Két hét múlva zéhá. Akkor már jössz, ugye?

Bólintottam.

27