Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - G. Kmoróczy Emőke: Így éltünk London-országban

tolikusok) a templomtoronygomb-aranyozók. Ugyanakkor az idézet arra is utal, hogy nem lehet bárki toronygomb-aranyozó (csak a kiváltságosak), másrészt pedig az Ideák honában nem is kíván élni akárki. Határ Győző egy szimbolikus figura csetlő-botló alakjába sűríti-transzponálja az emigráns közérzet közös jellemzőit. Gebefügi Gedeon - ahogy az ánglusok minden külországit neveztek, nem tudván őket egymástól megkülönböztetni - meglehetősen periférikus helyzetbe szorult a temzeparti Lumbágóban (éppúgy, mint egykoron „a tejjel-mézzel folyó Buzdugániában”). A Hajóhad utca végén található ezer- tornyú székesegyházban imádja — a többi aranygomb-aranyozóval - Egyis- tenét (pontos címük: Hajóhad Zsák 9). Persze különbség van a fenti és a lenti világ (Tükörország, azaz Ógábmul) toronygomb-aranyozói (az írói rövidítésben: t.g.a.-i) között, az utóbbiakat Jeprásoknak” tartják az előbbiek, s a tündén elegáns hölgyek - az „egyen”-Dearie-k — nemigen állnak szóba velük. Amit persze a „lentiek” a legsúlyosabb sérelemként-megaláztatásként élnek át.

Gedeonunkat kora hajnalban egy nőnemű néger hústorony riasztja édes álmából: adásba kell mennie. Az álmok megtévesztő szépségében tündöklő egykori hazájából, Buzdugániából, hirtelen visszapottyan a való világba, ahol a szigorú realitások keretei között kell folytatnia álombéli mesterségét. Ami igen nehezére esik, hiszen a messze Buzdugániában szép számmal voltak tornyok, azokon aranyozni való gombok, ám a t.g.a. mestersége korántsem volt veszélytelen (ott sem!). Az író szarkasztikusán idézi meg Buzdugánia közállapotait: az Alladalom és a Társaság folyamatosan céllövészetet rendezett aranyozóira, viszont, ha valamelyikük lepottyant tornyáról, azt később hősként, mártírként tisztelték, sőt a Haza Toronygomb-aranyozója lett. Gebefügi emlékeiben azonban mindez a nosztalgia rózsaszín szemüvegén át mint varázslatos mesevilág jelenik meg: aranyfüsttel futtatott szép kövér egykori toronygombját rendületlen hűséggel ápolta-tisztogatta, s bár garmadával fü- työltek-süvítettek körötte a golyók, egy sem találta el. Boldogan aranyozta volna gombját akár a világ végéig is, ha nem jön a restauráció s a Monarchikus Kommunizmus, s az Isten Kegyelméből való Exherceg parancsba nem adja, hogy minden tornyot le kell rombolni, kivéve azokét, akik hűségnyilatkozatot tesznek a Monarchikus Kommunizmus és az Újhabsburg Ház (Pártház- megyeház) mellett. Ilyen körülmények között Gedeonunk jobbnak látta, ha odébbáll, s hűségnyilatkozat helyett a Boldog Nyugatra költözik.

Határ Győző - választott új hazája irodalmi hagyományainak megfelelően - Swift és Shaw modorában, élesen karikírozva festi le Lumbágó/Ogábmul társadalmi berendezkedését, s még inkább az ott megtelepült emigráns in- tellektuelek helyzetét. A „lenti” világban (Tükörországban) minden tótágast áll, s az üvegkoporsó alatt a kíváncsiskodók aláláthatnak ugyan az odafent gőgös-büszkén suhanó leányszoknyáknak, de mint „üregi leprások” soha nem juthatnak hozzá a fenti torony gombokhoz, még kevésbé az azokhoz tartozó ladykhez! Gebefügi egy megszégyenítő udvarlási kudarcából örökre megtanulta, hogy aki Ógábmul tükörországán a torony gombja fonákját fényesíti az éjszakai műszakban, az odafent Lumbágóban ijedelmes rém - s orra-füle híja már messziről elárulja, hogy a lepratelepről szabadult.

A menekültek tehát némiképp csalódtak a befogadó országban: nem tárt karokkal várták őket, és szó sem volt pozitív diszkriminációról velük kapcso279