Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - G. Kmoróczy Emőke: Így éltünk London-országban

G. KOMORÓCZY EMŐKE

így éltünk London-országban

HATÁR GYŐZŐ: AZ ÉJSZAKA MŰSZAKA

A hatvanas évek derekán írt (de itthon csak a Fekete Gyula által szerkesztett Örökségünk sorozatban 1996-ban megjelent) kisregény a BBC-nél foglalkoztatott londoni magyar emigránsok életformáját, közérzetét eleveníti meg kacagtató öniróniával. Határ Győzőt - kilencszáz jelentkező közül - harmadmagával 1958 derekán szerződtették a BBC Magyar Osztályán, és hosszú évek teltek el, mire a menekültek igazán otthonosan érezték magukat a befogadó országban. „Vagy egy jó tucat közlegényből állt az Osztály - emlékezik az író (.Életút III. 72. p.) -, úgy hívták őket, hogy ’műsorsegéd’; többségük az is maradt mindvégig (...) A mindenki által tisztelt Cs. Szabó László, aki a Magyar Rádió Irodalmi Osztálya élén valaha jobb napokat látott, keserű humorral ’evezőslegények’-nek titulálta státusunkat, magát az állást meg ’gályapad’- nak.” Mindenkinek kötelező volt egyszer egy héten részt venni az éjszakai műszakban, végigcsinálni a hálótermi alvást, a szolgálatos néger nő felpiszkáló költögetését, az álmos két hajnali adást, a kora reggeli hazamenetelt. A St. George Street-i palotácskában „nagyon szép nők, művelt férfiak, az angol civilizáció színe-java” járt-kelt; írónk csak később tudta meg, hogy a BBC Külföldi Szolgálata valójában a „selejtes” újságíróit foglalkoztatta a Bush House-ban, s hogy a Brodcasting House-ban (az igazi Angol Rádió székházában) a Bush House intézményét „lepratelepnek” csúfolták. Itt minden osztály egy-egy gettó volt (az oroszok-japánok-kínaiak, sőt még a középeurópaiak is elkülönültek egymástól, külön „kasztot” alkottak a szlovák-len- gyel-magyar-román stb. munkatársak!); dúlt a nacionalizmus-sovinizmus. Ki-ki csak az anyanyelv falain belül érezte magát biztonságban. Határ Győző egy idő után felfedezte, hogy titokban őt is - mint minden külföldit - ,Jeprásnak” tekintették az angol gentlemanek (i.m. 95-96.p.).

A Londonba került magyar 56-osoknak az volt a szerencséjük, hogy a harmincas évek végén, valamint az 1947-48-ban ideérkezett menekültek ekkorra már egzisztenciát teremtettek a maguk számára, s ők voltak a BBC Magyar Osztályának az irányítói (Taiján György, Rentoul Ferenc, Cs. Szabó László, stb.), így megkönnyítették az utánuk jövők számára a beilleszkedést az ottani viszonyokba.

A szóban forgó kisregény a „megkapaszkodás” nehézségeit parodizálja. Mottója egy Kosztolányi-idézet („Nem lehet mindenki toronygomb-aranyozó”), amely egyúttal Füst Milán Advent című regényét is eszünkbe idézi, ahol az üldözött eszmehívők (az anglikán egyház által eretneknek nyilvánított ka278